20. fejezet

Szomorú vagyok *hüphüp* .. Nem gyűlt össze a 10 komment. Ilyen még sosem volt!:( What happened? Mit csinálok rosszul vagy mi nem tetszik, amiért nem komiztok? Azt is megírhatjátok nekem, nem csak azt, ha tetszik vagy stb.
Viszont, ha erre a fejezetre nem gyűlik össze a 10 komment akkor tényleg nem jön az új rész, csak, amikor már meg van a 10 komment!
Egyébként csináltam a blognak egy trailer-szerűséget. Szóval egy videót, nézzétek meg C:
http://www.youtube.com/watch?v=x-HvGvNatUo

Belépek az ajtón és rögtön a szobámba megyek, hogy levehessem a vizes dolgaimat. Közben végig a pincérnőt szidom, szóval remélem éppen csuklik. Kedves volt Lou-tól, hogy hazahozott. Úgy érzem, hogy egyre jobban kezdem megkedvelni, és, ha az interjúban rám gondolt, akkor ő sem közömbös felém.. De nem akarok semmit elsietni, szóval, majd kiderül. Lemegyek a konyhába, mert az evés elmaradt én pedig éhes vagyok. Anne az asztalnál ül és a szakácskönyveket bújja.
- Anne? - szólítom meg.
- Hm? - kérdez vissza, - vagy valami olyasmi - de a szemével nem szakad el a könyvtől.
- Mit csinálsz? - érdeklődök, miközben az üres hűtőt bámulom.
- Próbálom kitalálni, hogy mit főzzek estére.
- Értem. Egyébként tudsz róla, hogy a semmiből nem lehet főzni?
- Nyilván el fogok menni bevásárolni, csak ki kéne találni mit főzzek. - mondja.
- Aha. Üss össze egy spagettit és szia. Vagy mit tudom én. - rántom meg a vállamat.
- Hát, ami azt illeti.. Vendégünk lesz estére. - magyarázza és most először pillant fel a könyvből, és látom, hogy elpirult.
- Hoppáááááá! - kiáltom izgatottan. - Ki az? Hol ismerted meg? Mióta?
- Nyugalom! - próbál visszavenni a lelkesedésemből. - Tomnak hívják, és a munkahelyemen ismertem meg, lassan 2 hete találkozgatunk.
- És nekem csak most szólsz?! - tátom el a számat.
- Nem akartam elmondani addig, amíg nem volt biztos a dolog.
- Értem. - mosolygok. - Na figyelj csinálj tésztasalátát, natúr vagy esetleg fűszerezett csirkemellel, meg valami desszertet. Mit szólsz? - vetem fel.
- Egy Isten vagy! - dobja le a szakácskönyvet és már a kocsikulcsért nyúlt.
- Várj, én is megyek. - pattanok le a pultról és a szobámba szaladok a telefonomért.
Anne már a kocsiban ül, amikor leérek és rám vár. Gyorsan bepattanok mellé és indulhatunk is.
- Egyébként áthívhatnád Louist, vagy Harryt, vagy Niallt a vacsorára. - mondja, miközben kiszállunk a bevásárlóközpont parkolójában.
- Hahaha! Még csak az kéne. Rögtön mindhármat. - vigyorogtam. - Neem, én nem leszek ott a kis vacsitokon. Nem akarok zavarni.
- Nem fogsz zavarni. - rázza meg a fejét kedvesen.
- Anne, nem kell nekem ott lennem, hidd el. Majd átmegyek Chloe-hoz vagy valamerre elmegyünk.
- Biztos? - kérdezi.
- Hát persze. - bólintok.
Aztán besétálunk az emberektől nyüzsgő plázába. A TESCO felé vesszük az irányt, mert ott megtalálunk mindent, ami a vacsihoz kell. A sorok között tolva a kocsit nézelődök, amíg Anne futkorászik jobbra-balra és mindig beledob valamit a kosárba. A pékáruknál meglátok egy ismerős szőke buksit és mellette még két embert. Amikor Anne ismét beledob valamit a kosárba szólok neki, hogy elmegyek kenyérért. Bólogat, de kétlem, hogy tudja mire, mert túlságosan a listával volt elfoglalva és azt nézte, hogy még mit kell összeszednie.
Most már közelebb vagyok a srácokhoz és felismerem, hogy Niall mellett Louis és Liam áll. Közelebb megyek hozzájuk és hátulról befogom Liam szemét.
- Na ki vagyok? - kérdezem. Niall és Louis elkezdenek röhögni.
- Öö. Sky?! - kérdezi.
- Tudom, hogy csak tippeltél. - mosolygok és elveszem a kezeimet a szeme elől.
- Talán. - mosolyog rám vissza.
- Mi újság? - kérdezem a srácoktól.
- Sajtos, fokhagymás vagy krumplis pogácsa? - kérdezi Niall.
- Miért nem veszel mindhármat? - húzom össze a szemöldökömet.
- Mert az meghaladná a képességeit. - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordulok és Harry áll ott egy rekesz coca cola-val. Ahogy a bal kezében fogja az üdítőket a kezén kirajzolódnak az izmai, én pedig egy pillanatra elkalandozom, mire ő nevetni kezd. Megrázom a fejemet és visszafordulok Niall-ékhez.
- Te mi járatban? - kérdezi Niall.
- Öhm.. Vásárolok?! - kérdezem nevetve.
- Hol a kosarad?
- Anne-nél. - biccentek a fejemmel abba az irányba, ahol a legutóbb hagytam őt.
- Áá, ez mindent megmagyaráz.
- Valóban? - kérdezem.
- Aha. - bólogat vigyorogva Niall.
- Ooooké. - mondom kételkedve.
- Vásárlás után nem ugrasz át hozzánk? - veti fel az ötletet Louis. - Igazából Zayn nem lesz otthon, mert, ha jól tudom Chloe-nal alszik, Liam meg megy Danielle-hez, szóval csak mi hárman leszünk. Meg te, ha jössz. - magyarázza.
- Zayn komolyan Chloe-nal alszik? - kérdezek vissza.
- Aha. - bólint.
- Francba. a én akartam Chloe-nál aludni. - kezdem el a szám szélét harapdálni.
- Anne kidobott otthonról? - nevet Harry.
- Nyilván, Styles. - nézek rá komolyan.
- Lawell kisasszony, elég harapós ma.
- Bekaphatod. - mosolygok rá édesen.
- Bármikor. - mosolyog vissza pimaszul.
- Nem tudom miért akartál Chloe-nál aludni, de aludhatsz nálunk, ha gondolod. - szakít minket félbe Louis.
- Hát, ami azt illeti Anne-nek randija lesz.
- Ja, már akartam mondani, hogy én és ő.. - kezdi el Harry. A három srác hatalmas szemekkel kapja a fejét Harryre, mire az elneveti magát, és még belőlem is sikerül nevetést kicsikarnia.
- Idióta. - morogja Liam, de ő is nevet.
- Na szóval randija lesz, Tommal - hangsúlyozom a nevet - és nem akarok zavarni.
- Okés, hát, ha gondolod akkor nálunk elférsz.
- Köszönöm. - mosolygok Lou-ra, és egy pillanatra elveszek azokban a kék szemekben. Megölelem a srácokat, és elköszönök tőlük - bár csak pár órára.

Mire megtalálom Anne-t, ő már mindent összeszedett és mehetünk a pénztárhoz fizetni.
- A srácoknál alszom ma. - jelentem be.
- Okés. - bólint rá. - Én megbízok benned, de azért okosan, oké?
- Anne! Aludtam már náluk és nem történt semmi olyan.. - rázom meg a fejem nevetve.
- Oké-oké, csak szólok! - teszi fel a kezeit maga elé.

[...]

- Segítsek a kajával, vagy megoldod? - kérdezem, amikor mér otthon vagyunk.
- A desszertet csináld meg légyszíves. Olyan finomra tudod megcsinálni, aztán mehetsz.
- Rendben. - bólintok és neki állok a tiramisunak.
20 perc múlva már a hűtőben pihen a desszert, én pedig a szobámban pakolom össze a dolgaimat. Egy felső, és egy rövidnadrág pizsamaként, váltóruha, és fehérnemű holnapra, telefontöltő, fülhallgató, egy könyv. Minden hülyeséget belepakolok a táskámba, de fogalmam sincs minek, még a laptopomat is magamhoz veszem. Aztán lemegyek a nagy cuccommal és azon gondolkodom, hogy hívjak taxit, gyalogoljak vagy esetleg hívjam fel valamelyik srácot, hogy jöjjön értem. Majd tárcsázok egy számot.
- Igen? - hallottam Harry hangját.
- Louis? - kérdezem, mivel őt hívtam.
- Öhm, nem ér rá.
- Szuper.
- Mi kéne?
- Louis. - mondom, aztán pár másodperc múlva leesik, hogy mit is mondtam. - Már mint, izé.. Vele akartam beszélni, de amúgy egy fuvar kéne, viszont, ha nem ér rá akkor mindegy. Hívok taxit.
- 10 perc és ott vagyok. - jelenti ki és lerakja.
- És mégis ki a franc mondta, hogy értem jöhet?! - morgolódok magamba. - Na jó, ez hülyeség Sky.
Még 10 percig tengődök a konyhába Anne körül, aztán hallom, hogy dudálnak a ház előtt.
- Jó szórakozást Anne! Holnap jövök. - ölelem meg a nagynénémet, aztán kimegyek.
Harry, mint valami félisten áll, neki támaszkodva a kocsinak, egy trikóban és egy rövid nadrágban. A látvány szinte megöl, és egy pillanatra meg is állok, de aztán gyorsan észbe kapok és tovább megyek.
- Szia. - köszönök halkan.
- Hali. - köszön vissza és hallom a hangjában, hogy jól szórakozik rajtam. Marha jó. A cuccomat berakja a hátsóülésekre, az ajtót pedig kinyitja előttem, majd, amikor beülök becsukja utánam. Megkerüli az autót és beszáll mellém. Beindítja az autót és szemeit az útra szegezi. Az arcát nézem, ami olyan, mint egy angyalé - még mindig.. A sötét fürtök most hátra vannak simítva, a gyönyörű zöld szemek pedig az utat fürkészik. Mosoly játszik az ajkán, bár nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fogja eltitkolni.
- Sky, attól, hogy az utat nézem még látom, hogy engem bámulsz, és zavar.
- Ó tényleg? Zavar? - kérdezek vissza gúnyosan. Kicsit közelebb húzódok hozzá, és amennyire a biztonsági öv engedi felé fordulok a testemmel.
- Hát ez marha király. Még jó, hogy nem lakunk messze. - rázza meg a fejét.
- Én egy kicsit sajnálom. - biggyesztem le az ajkam. - Jó dolog téged zavarni.
- Örülök, hogy élvezed.
- Egyébként elég vicces, hogy pont téged zavar, hogyha néznek.
- Mi az, hogy pont engem? - vonja össze a szemöldökét.
- Hát te vagy Harry Styles. - mondom gúnyosan.
- Tényleg? - kérdez vissza hasonló hangnemben.
- Aha. - bólintok vigyorogva, ő pedig beparkol a garázsba, ugyanis megérkeztünk.
- Köszi, hogy szóltál, mert tök elfelejtettem, hogy ki is vagyok. - mosolyog pimaszul.
- Bármikor Harry. - nevetek, aztán kiszállok a kocsiból.
Bemegyünk a házba és rögtön Niallt találjuk kiterülve a kanapén. Olyan kis édesen alszik, mint mindig, de ez nem akadályoz meg egy kis gonoszságban. Kérek Harrytől egy filcet és rajzolok a kis drága fejére. Amikor kész a mestermű egy óvatos puszit nyomok az arcára, majd Harryhez fordulok, aki mosolyog.
- Meg fog ölni.
- Engem? Ugyan. Te sem gondolod komolyan. - mosolygok rá édesen. - Ráadásul honnan fogja tudni, hogy ki volt?
- Elmondom neki. - mosolyog gonoszan.
- Óó, tényleg Styles? Te is szeretnél ilyen bajszot és társait, amikor alszol? - incselkedem.
- Hát megfontolandó, de azt hiszem nem. Szóval csendben maradok.
- Okos kisfiú. - mosolygok, aztán megfordulok azzal a tervvel, hogy megkeresem Lout, de Harry megfogja a csuklómat. Lepillantok az ujjaira, aztán felnézek a szemeibe.
- Igen? - kérdezem, mert nem akar megszólalni.
Sóhajt egyet. - Megölelsz? - néz rám kiskutya szemekkel. Bólintok, aztán közelebb lépek hozzá és megölelem. Elveszek a karjai között, amik a derekamra fonódnak és a fejemet a mellkasára hajtom. Jó érzés, ezt nem tagadom, de tudom, hogy nem lesz ebből a dologból semmi. Megakarok szólalni, hogy mennem kéne megkeresni Lout, hogy megjöttem, amikor a kezei eltávolodnak a derekamról, mintha csak tudná mire gondolok.
- Menj. - mosolyog. - A konyhában van. Visszamosolygok Harryre, aztán kusza érzelmekkel a konyhába megyek. Igaza volt Harrynek, Louis tényleg a konyhába volt és éppen sütiket rendez el egy tálon.
- Főszakács úr! - szólítom meg nevetve.
- Héé! Szia. - fordul meg és egy hatalmas mosoly terül szét az arcán. Oda jön hozzám és felkap, majd megforgat a levegőben.
- Mit sütöttél? - kérdezem, amikor újra két lábbal a földön állok.
- Csak neked. Diétás sütit. - mosolyog kisfiúsan, és egy kicsit elpirul.
- Komolyan? De édes vagy. - nyomok egy puszit az arcára.
- Gyere, kóstold meg. - fogja meg a kezemet és oda húz az asztalhoz, majd elém rakja a tálat. Megfogok egy szimpatikus darabot és beleharapok. Zabpehely és kakaó ízét érzem.
- Nagyon finom lett Louis. - mondom és megeszek még belőle kettőt, amikor Niall hangját hallom.
- LOUIS WILLIAM TOMLINSON!
- Jézusom. Mit tettem? - kérdezi nevetve.
- Azt hiszem én tudom. Gyere. - pattanok fel és a fürdőbe megyünk, ahol Niall áll.

- Megöllek Louis. - mondja Niall, miközben az arcát mossa.

- Esküszöm a répák létére, hogy nem én voltam! - védekezik Louis, de közben nevet, merthát elég vicces látványt nyújt Niall arca.

- HAROLD EDWARD STYLES! - kiáltja a következő tettest keresve.

- MÁR MEGMONDTAM, HOGY NEM ÉN VOLTAM! - kiáltja vissza Hazza.

- Akkor ki..?! - kérdezi Niall, amikor megakad rajtam a szeme. 

- Hoppá. - mosolygok, aztán futni kezdek, és hallom, hogy a szőkeség utánam ered. Elég nagy a ház és fogalmam sincs merre menjek, de egyszer csak valaki beránt az egyik szobából és befogja a számat, hogy ne sikítsak.

- Nyugodj meg. Csak én vagyok. - suttogja Harry.
- Jézusom. Szívrohamot kaptam. - rázom meg a fejemet.
- Haha.
A szobában sötét van, de az érzékelem, hogy elég kicsi a helyiség.
- Hol vagyunk? - kérdezem.
- Fogalmam sincs mi ez a szoba, de addig el lehetünk itt, amíg Niall lenyugszik. Bár téged nem bántana, de szerintem ki vitt volna a medencébe megfürdetni.
- Hát akkor itt ragadtunk. - közlöm a tényt.
- Itt bizony. - suttogja Harry és érzem a leheletét az arcomon, amitől egy kicsit zavarba jövök. Leülök a földre, majd Harry is így tesz. Szembe ülünk egymással, bár alig látok valamit. A térdeink összeérnek, és mindketten az agyunkban kutatva keresünk valami témát.
- Hogy haladtok Lou-val? - töri meg a csendet suttogva Harry.
- Mi? - kérdezek vissza. komolyan erről akar beszélgetni?
- Csak kérdeztem. - védekezik.
Pár perc múlva megszólalok.
- Miért csókoltál meg? A múltkor.. a kocsiban..
- Mi? - kérdez vissza hasonló hangsúllyal, mint az előbb.
- Szuper beszélgetés. - gondolom magamban. Pár perc néma csönd után megszólalok.
- Na jó, az sem érdekel, ha éppen Niallel fogok szembe futni, de én nem fogok itt ülni halál csendben egy sötét szobában. - jelentem ki, aztán megpróbálok felállni, de a szűk helyen nem igazán sikerül. Végül Harry megfogja a csuklóm és visszahúz a földre.
- Válaszolok, ha te is.
Nagy levegőt veszek, majd szép lassan kiengedem. - Nem tartunk sehol. Barátok vagyunk.
- Egyenlőre. - teszi hozzá a szót Harry, amit én nem akartam.
- Nem tudom még. - rázom meg a fejemet, bár ő ezt nem látja.
- Azért csókoltalak meg, mert úgy éreztem ez a helyes. - böki ki végül. Nem tudom erre mit mondjak..
- Most is így érzed? - kérdezem halkan.
- Már fogalmam sincs mit érzek. - feleli, de az arcát most még közelebb érzem.
- SKY MOST MÁR ELŐJÖHETSZ. NEM BÁNTALAK. - hallom Niall hangját kintről.
- Azt hiszem.. Jobb, ha én.. megyek. - dadogom.
- Igen, azt hiszem jobb.
- Te itt maradsz? - nézek rá.
- Nem akarom, hogy félreértsék, hogy együtt voltunk itt.
- Nem fogják. - rázom meg a fejemet.
- Ahogy gondolod. - mondja, majd ő is fel áll és kinyitjuk az ajtót. Kilépünk és a hirtelen fény bántja a szememet, ezért hunyorgok. Egyik srác sincs az emeleten, szóval nem kezdenek kombinálni.
- Menjünk le. Nézzünk valami filmet. - szólal meg Hazza.
- Oké. - rántom meg a vállamat, aztán lesétálunk.