21. fejezet

Óóóó, yaap:3 16 megjegyzés. Love youuuu guys.<3

10 megjegyzés és következő rész. :)

Ui: Elkezdtem fordítani a Dark Liamet, szóval akit érdekel az >ITT< elolvashatja. :)

Arra riadok fel, hogy megmozdul alattam a kanapé. Gyorsan felülök és körbe nézek.

- Bocsi, nem akartalak felkelteni, de nagyon elzsibbadt már a karom alattad.

- Uhm.. Én bocsi. - mondom zavartan. - Mikor aludtunk el? 

- Hát azt nem tudom, sőt azt sem tudom most mennyi az idő. Valamikor a film közepe fele talán. - magyaráz Harry kómásan.

Még csak most érzem, hogy a kezem össze van kulcsolva Harryével. Összevont szemöldökkel bambulok a kezeinkre, és elgondolkozom, hogy ez vajon mikor történhetett?! És vajon Louis látta? Ha igen akkor mit szólt hozzá? És mégis mi a francért érdekel ez engem?! 

- Jézusom.. - rázom meg a fejemet. Harry kihúzza a kezét az enyémből és zsebre rakja. Én pedig előveszem a telefonomat, hogy megnézzem az időt.

- Harry..?! 

- Hm?

- Éjfél van. 

- Mi? Az nem lehet. Nem aludhattunk annyit. - rázza meg a fejét.

- Úgy tűnik mégis.

Az alvástól még mindig kábultan bámulunk magunk elé csendben.

- Most mit csinálunk? - néz rám. Hogy MI mit csinálunk? 

- Nem tudom. - vonom meg a vállamat. - Aludni már nem tudok többet, szerintem egy hétre eleget aludtam.

- Az tuti. - mosolyog. - Van kedved sétálni? - szólal meg egy kis idő után.

Meglepetten nézek rá, hogy ilyenkor sétálni akar menni.

- Naaa, ne nézz így. Jó lesz, gyere. - vet rám egy ellenállhatatlan "Harry Styles" mosolyt.

- Jó, legyen. - adom be a derekamat mosolyogva.

Ugyan nyár van, de az utcán sétálva kissé lehűlt az idő. Még így is, hogy felvettem a farmer dzsekimet megborzongok.

- Fázol? - kérdezi Harry. Mély hangja megtöri az éj csendjét.

- Nem. - rázom meg a fejemet.

Egymás mellett megyünk, a vállunk összeér. Egyikünk se beszél, de ez nem zavar minket. Hallgatjuk a csendet, amit csak a lépteink zaja tör meg. Az utcán senki sincsen, szó szerint kihalt minden.. (Ezt utólag olvasom, hogy rímel..:DD) Hát persze az összes normális ember alszik már. Csak mi vagyunk azok az idióták, akik ilyenkor mennek sétálni. Erre a gondolatra kuncogni kezdek.

- Mi az? - fordul felém Harry halvány mosollyal az ajkán.

- Semmi, csak vicces ez a helyzet, ha jobban belegondolsz. Egy kicsit elhallgatott, mintha tényleg elgondolkodna a dolgon, aztán ő is halkan felnevetett.

Ebben a pillanatban olyan szabadságot érezek, mint még soha. Megnyugtató, felszabadító és vérpezsdítő Harryvel sétálni London utcáin hajnalban. 

- Harry! Tudom mi kell nekünk. - vigyorgok rá, amikor meglátok egy éjjel-nappali boltot.

- Mégis mi? - néz rám csillogó zöld szemeivel. 

- Várj meg. - vigyorgok tovább, majd beszaladok a kis boltba.

Leveszek a polcról egy üveg vodkát és mellé fanta narancsot kísérőnek. Szerencsére a pénztárcám nélkül soha sem megyek sehova, pont az ilyen és hasonló esetek miatt. A pénztárhoz sétálok, hogy fizessek. Csak most veszem észre, hogy a srác, aki velem egy idős, egész végig vigyorogva figyel. Rögtön érzem, hogy elpirulok és a tárcámért nyúlok csakhogy addig se kelljen rá néznem, amíg ő beüti a pénztár gépbe a fantát, aztán rám néz.

- Személyi igazolvány? 

- Most ez komoly? - húzom fel a szemöldökömet.

- Halálosan. - bólogat, de szája sarkában mosoly bujkált.

Kelletlenül veszem ki a pénztárcámból a személyimet, aztán átnyújtom neki.

- Nos Sky még nem vagy 18 éves, ezért nem adhatom ki az alkoholt. - mosolyog tenyérbemászóan.

- Nem tehetnél kivételt? - nézek rá nagy szemekkel.

- És abba nekem mi a buli?

- Um.. - gondolkozom. - Aranyos leszel?! - próbálkozom.

- Alkut ajánlok.. Egy csókért cserébe a tiéd. - jelenti ki.

Egy pillanatra elgondolkozom a dolgon, hogy hány évre ültetnének le a sittre, ha fejbe verném a vodkás üveggel.

- Parancsolsz? - kérdezek vissza.

- Hallottad. Egy csók és a tiéd.

- Csókold meg az öklömet. - lépett be Harry a bolt ajtaján.

- Harry.. - szólok rá, mielőtt még hülyeséget csinálna.

- Hé haver, nyugi. - mondja lazán a srác.

- Mi a probléma? - néz rám Harry komolyan, és látom rajta, hogy ideges.

- Jelenleg te vagy itt a probléma. - morogja a srác az orra alatt.

- Nem adja ki a vodkát, mert még nem vagyok 18. Hozzáteszem 1 hét és betöltöm.. 

- Én mondtam, hogy ki adom. - szól közbe a srác és rám kacsint.

- Na ebből elég. - szólal meg Harry. Előveszi a pénztárcájából a személyijét és a srác elé dobja. - Megfelel? - vigyorog rá gúnyosan.

- Te vagy.. Te vagy Harry Styles?! - döbben le a srác.

- Nem, én az vagyok, aki most fizet és távozik az italokkal meg a lánnyal együtt.

A srác nem szólal meg csak beüti a gépbe a vodka árát. Harry fizet, aztán elteszi az igazolványát és a kezébe veszi a vodkát meg a narancsot, majd távozunk a boltból.

Pár percig feszült csend honol, aztán Harry megszólal.

- Hihetetlen, hogy még egy boltba sem mehetsz be anélkül, hogy meg ne próbálnának felszedni. - nevet.

- A szépség ára. - biggyesztem le az alsó ajkamat, aztán elnevetem magamat én is. - Hihetetlen milyen fazonok vannak.

- Az biztos. - rázza meg a fejét.

- Menjünk fel a London Eye-ra. - mutogatok, amikor meglátom az óriás kereket nem is olyan messze tőlünk.

- Rendben. - bólint.

Harry megveszi a jegyeket az óriáskerékre, és beszállunk. Szerencsére szinte senki sincs erre fele, ezért az egész "kapszula" a miénk.

Leülünk és kikapom Harry kezéből a vodkát. Kibontom és elég rendesen meghúzom.

- Van huzatod kislány. - röhög Harry.

- Kislány? - vonom össze a szemöldökömet.

- Az. - bólogat hevesen.

- Chh.. Kisfiú. - vetem oda neki és iszok még egy kicsit, aztán a fantát is meghúzom, mert az alkohol szinte szétmarja a nyelőcsövemet.

- Kis ember, nagy bottal jár.

- Idióta. - nevetek fel, és majdnem kiköpöm a fantát. Végre Harry is beleiszik a vodkába, majd átveszi tőlem a másik üveget.

15 perce ülhetünk az óriáskeréken, amikor az megáll. Kérdőn nézünk össze Harryvel, bár már kissé homályosan látok.

- Elnézést kedves Lonon Eye utazók, de akadt egy kis műszaki probléma. Nem kell megijedni, legkésőbb negyed óra múlva újra indul a kerék. - hallunk egy hangot, ami a kis kapszula egyik hangszórójából jött.

Nem igazán idegeskedünk a dolgon, inkább megisszuk a maradék vodkát, egy kis naranccsal. Bágyadtan hajtom Harry vállára a fejemet, ő pedig átkarolja a vállamat és halkan dúdolni kezd.

- Elfogok aludni. - mormolom, és inkább felülök.

- Hahaha. - röhög ki Harry.

- Igen Styles? Kiröhögsz? - nézek rá morcosan.

- Dehogyis. - rázza meg a fejét, és beharapja az alsó ajkát, ezzel próbálva elfojtani a nevetést. Ez a mozdulat belőlem egy egészen érdekes reakciót vált ki.. Még pedig szeretném megcsókolni őt. Lehet, hogy az alkohol hatása, vagy tényleg akarom, de úgy érzem meg kell tennem. Harry felé kezdek hajolni, ő pedig felém, a kezét az arcomra csúsztatja, én pedig a hajába túrok, aztán.. 

..aztán egy zökkenéssel tovább indul az óriáskerék, mi elengedjük egymást, a pillanat rózsaszín buborékja pedig szétpukkad és nem marad más csak a kínos pillanat, amit a majdnem csók okoz..

- Khm.. - köszörülöm meg a torkomat.

- Khm.. - ismétli meg Harry is.

- Hát izé.. - gondolkodom, hogy mit mondjak. 

- Hagyjuk, oké? - mosolyog rám halványan Harry.

- Oké. - bólogatok és az ajkamba harapok

- De ezt ne csináld újra, mert leteperlek és rossz vége lesz. - magyarázza, aztán hátradől és becsukja a szemét.

Nem szólok semmit, csak Harryt kezdem el tanulmányozni. Minden porcikája tökéletes. A sötét barna göndör fürtös haj, a gyönyörű zöld szemek, amik most pihennek, a gyönyörű mosoly a gödröcskékkel.. és nem csak külsőre gyönyörű, belsőre is. Olyan, mint egy angyal.

- Ne bámulj. - nyitja ki résnyire a szemét és rám sandít. Elkapom róla a tekintetemet, és inkább az "ablakhoz" lépek, hogy megnézzem az alvó Londont. 

Valami elképesztően gyönyörű, ahogyan ki van világítva. Alig van egy-két autó, egy-két ember. Érzem, hogy Harry mögém lép és megölel hátulról, aztán lágy csókokat lehel a nyakamra. Kiráz a hideg és akarva-akaratlanul is, de oldalra döntöm a fejemet, hogy jobban oda férhessen. A nyakamtól felfelé közelít egészen a fülemig, amit óvatosan megharap, aztán maga felé fordít. Ott állunk egymással szemben, hajnalban, a London Eye egyik kapszulájában a csókhatáron belül. Az ujjait összefonja az enyémekkel, aztán megfordul és kisétálunk a kapszulából, ugyanis leérkeztünk.

Kábultan sétálunk hazafelé kéz a kézben, és azt nem tudom, hogy Harry min gondolkozik, de én azon, hogy mégis mi a franc történt ma este?! ...

Haza érve, semmivel sem törődünk csak felmegyünk Harry szobájába és beborulunk ruhástul az ágyba.