22. fejezet

Thankies for the comments guys<3 Ahh nagy angol tudás, vigyázzatok!:D
Hope ya like it c;
(srsly ma nagyon angolba vágtam magam:DDDDDD)

Egyébként nem lett túl izgi a rész, és rövid is, de hát kell ilyen is..:D Megpróbálom a következőt előbb hozni.
10 komment + kis türelem = új rész
Nikii xx

Reggel hasogató fejfájásra ébredek, kinyitom a szememet és próbálok emlékezni rá, hogy mi történt tegnap este.
Még mindig fekszek és nem is tervezek megmozdulni, de azért óvatosan körbe kémlelek a szobában. A reggeli vagy talán délutáni napsütés beáramlik a függönyön keresztül, ezzel egy kis arany ragyogást kölcsönözve a szobának. Meglepően csend van a házban, csak lentről hallani halk zajokat. Átfordulok a másik oldalamra, hogy lássam az angyalarcú srácot. Halkan szuszog, az arca nyugodt, göndör fürtjei szétterülve a párnán. Azt hiszem ez minden lány álma.. Lehet, hogy az enyém is?!

Harryvel teli gondolatok árasztják el a fejemet, és hiába próbálok szabadulni tőlük.. Az sem segít, hogy néha Louis is köztük van. Beszélnem kell valakivel, aki segít kitisztítani az agyamat.
Óvatosan kászálódok ki az ágyból, hogy Harry fel ne ébredjen, majd átosonok a két ajtóval arrébbi szobába. Kopogás nélkül surranok be és meglepődve látom, hogy még alszik. Az ágya melletti órára nézek és csak most lepődök meg igazán. 11 óra van, ami azt jelenti, hogy nem aludtam túl sokat. Befekszem az ír fiú mellé az ágyba és felemelem a karját, majd közelebb bújok hozzá. Mocorogni kezd, aztán kinyitja a szemeit. Rám néz és próbálja hova tenni a helyzetet. Végül elmosolyodik és magához húz. Átölelem és csendben fekszünk - gondolom még túl kómás a beszédhez.
- Na mi újság? - szólal meg pár perc múlva rekedten. Kissé eltol magától, hogy rám nézhessen.
Habozok egy kicsit, mert nem tudom hol kezdjek bele.
- Hosszú éjszakám volt. - mondom végül, aztán nagyot sóhajtok.
- Csak nem?! - vigyorog perverzen.
- Jesszus Niall. Dehogy. - rázom meg a fejemet nevetve.
- Akkor mi történt? - próbálja kihúzni belőlem a részleteket.
- Tegnap filmezés közben elaludtunk Harryvel és éjfélkor keltünk fel.. Harry kitalálta, hogy menjünk sétálni. Vonakodva egy kicsit, de beleegyeztem és elindultunk.. - kezdtem bele a tegnap estébe, és elmeséltem mindent.
Miután befejeztem csöndben maradtunk egy kicsit, gondolom emésztette a dolgokat.
- Hát figyelj.. Én nem tudok segíteni abban, hogy kit válassz, vagy kit nem, mert ezt csak te érzed. Amit tudok az az, hogy én mindig itt vagyok neked. - mosolyog. - Tényleg. Bármikor. De azt tudnod kell, hogy Harry hangulata, mint az időjárás.. Szeszélyes. Nem tudhatod, hogy mikor fordul a kocka és dönt megint úgy, hogy nem kellesz neki. Van neki kedves és édes oldala, amitől elolvadsz, de van másik oldala is.. Mintha skizofrén lenne néha. - nevet fel. - Viszont Louis-nak csak egy oldala van. Az idióta, mindig vicces, szerethető srác. Aki bármikor ott lenne neked, sőt most is ott van. Azt mondom, hogy adj egy esélyt Lou-nak is. Nem kell egyből elkötelezned magad. Lehet, hogy életed szerelme holnap fog szembe jönni veled az utcán és holnap utánra már azt sem fogod tudni kik voltunk mi. - röhög.
- Szerinted eltudnálak titeket felejteni? - mosolygok rá.
- Hát nagyon remélem, hogy nem! - nevet ismét, aztán magához ölel.
Ölelésünket korgó gyomra zavarja meg, mire mindketten nevetni kezdünk.
- Na gyere. - bontakozom ki az öleléséből. - Menjünk enni.

Lesétálunk a lépcsőn, és éppen azon gondolkozom, hogy milyen jó, hogy van nekem Niall. Meg úgy egyáltalán a fiúk, és persze Chloe.
- Jó reggelt. - köszönt Liam, aki a tűzhely előtt áll egy kis köténykébe.
- Jó reggelt. - kuncogok.
- Talán nem tetszik?! - kérdezi felém fordulva. A köténye eleje egy izmos férfitestet ábrázol.
- Óó, dehogynem. Igazán izmos vagy. - kacsintok rá. - Jobb lesz, ha Danielle vigyáz rád!
- Igyekszem vigyázni rá. - hallok meg egy kedves hangot a hátam mögül.
Megfordulok és egy göndör hajú, kreol bőrű, gyönyörű lányt pillantok meg.

- Szia! - köszönök neki. - Sky vagyok.
- Szia. Örülök, hogy végre megismerhetlek. Danielle vagyok. - ölel meg.
- PUSZI-PUSZI MEG MINDEN. DE ÉHES VAGYOK! - szakít minket félbe Niall.
- Esetleg emeld meg magad és csinálj kaját. - nézek rá.
- Apuci. - pislog kedvesen Liamre.
- Szerinted mit csinálok?
- Siethetnél. - morogja az orra alatt a szőkeség.
- Úgy hallottam, hogy köszönöm, ugye?
- Persze, persze. Nincs mit. - mondja, mire röhögni kezdünk.
- Mi ez a jó kedv? - toppan be Louis.
- Liam merre találok fájdalomcsillapítót? - fordulok el rögtön Lou-tól. Nem tudok a szemébe nézni, olyan, mintha tegnap este megcsaltam volna vagy nem tudom..
- A fürdőszobába. - válaszolja.
Kisurranok a konyhából és a földszinti fürdőszobába megyek. Az egyik szekrénybe kezdem el keresgélni a gyógyszert, de ott nincs.
- Bal oldalon, alul. - hallok meg egy ismerős hangot az ajtóból.
- Uhm. köszi. - motyogom, aztán megnézem ott, ahol mondta. Meg is találom, majd kiveszem a kis tablettát és próbálok elmenni Louis mellett, de megállít.
- Minden oké? - kérdezi.
- Uhum.. Persze. - bólogatok, de nem nézek a szemébe.
- Sky. - mondja a nevemet, aztán az állam alá nyúl, hogy rá nézzek. - Tényleg érdekel, hogy mi van veled. Oké? - kérdezi, én pedig bólintok. Ő is biccent, aztán enged menni. A konyhába megyünk és én egy narancslével beveszem a gyógyszert.
- Na és melyikőtök fog összejönni Sky-al? - dobja fel a kérdést Dani, mire én majdnem kiköpöm a narancslét. Niall alig észrevehetően megrázza a fejét, jelezve, hogy ez kényes téma.
- Khm.. finom lett a rántotta Liam. - szólal meg az ez után keletkezett nagy csendben Niall.
- Ti nem esztek? - néz felénk Liam.
- Nem, köszi. Szerintem én megyek haza.
- Biztos? - kérdezi.
- Aha, de azért köszi. - biccentek és fel megyek Harry szobájába, ahol a cipőmet és a dzsekimet hagytam. Ismét csak halkan kell mozognom, hogy aludhasson tovább. Felkapom a cipőmet és a kabátot, aztán kisurranok onnan, mintha ott sem lettem volna.
- Sziasztok. - köszönök be még a konyhába egy halvány mosoly kíséretében.
- Hazavigyelek? - ajánlja fel Louis és már áll is fel az asztaltól.
- Uhm.. Nem kell. Köszönöm.
- De..
- De nem kell. Tényleg. - mosolyodok el, hogy elhiggye.
- Oké. - ül vissza.
Kisétálok az ajtón, és a fülhallgatómat a fülembe dugom, úgy indulok el haza.

Előhalászom a kulcsomat a zsebemből és kinyitom a bejárati ajtót. Úgy tűnik Anne nincs itthon, ezért visszazárom, majd felmegyek a szobámba és ledobom magamat az ágyra. Már éppen az álom határán járok, amikor jelez a mobilom, hogy SMS-t kaptam. Kiveszem a zsebemből és megnyitom az üzenetet.
Rossz volt nélküled kelni.. Harry xx
- Uhh.. - nyögök fel, aztán válasz nélkül dobom az ágy végébe a telefonomat, és inkább álomország felé veszem az irányt, ahol minden tökéletes.