27. fejezet

Köszönöm a 12 kommentet, és azt, hogy már 30-an beléptetek a facebookos csoportomba! You guys are PER-FECT!:D
Szeretném, ha írnátok egy kicsit hosszabb kommentet ez alkalommal. Bármiről.. Mi a véleményetek Sky apjának a felbukkanásáról? Niall és Sky baráti kapcsolatáról? Melyik srác szimpatikusabb? Ki a kedvenc szereplőd, az írásmódommal kapcsolatban, szóval akármiről, amiről szeretnétek! :) 10 komment és következő. xx


- Ho.. Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Az. Apja. Vagyok. - ismételte el még egyszer, minden mondat után szünetet hagyva, mintha értelmi fogyatékos lennék.
Lassan megfordultam, mert érzékeltem Sky jelenlétét a hátam mögött. Ott állt döbbenten, vegyes érzelmekkel az arcán, amit most nem rejtett maszk, mint sokszor, így láttam átsuhanni rajta a dühöt, a csalódást, a megdöbbenést és kíváncsiságot is.
- Be jöhetek? - köszörülte meg a torkát az apja. Sky-ra néztem, aki bizonytalanul bólintott. Odébb álltam, hogy be tudjon jönni, aztán Sky-ra néztem.
- Azt hiszem... Én most.. Megyek, oké? Hívj, ha van valami.
- Nem. - rázta a fejét Sky. - Maradj.
- Azt hiszem tényleg jobb lenne, ha mennél. - meredt rám az apja.
- Nem. - dobbantott egyet a lábával Sky a nyomatékosítás kedvéért. Farkas szemet néztek egymással, majd az apja elkapta a tekintetét, és leült.
Becsuktam az ajtót, és helyet foglaltam Sky mellett, az apjával szemben a kanapén. Kínos csend volt, és mivel láttam, hogy nem fognak megszólalni, köhintettem.
- Kér valamit inni, uram?
- Nem. - felelte, de nem nézett rám. Sky-t tanulmányozta, aki viszont a kezeit nézegette az ölében.
Újabb pár perc kínos csend után, ami lehet, hogy csak nekem volt kínos, megszólaltam. Megint.
- Én igazán nem akarok udvariatlan lenni... - kezdtem óvatosan.
- Akkor ne legyél. - folytotta belém a szót az apja.
Feladtam, ha kínos csend, akkor kínos csend.
- A francba is szólalj már meg! - kiáltott fel az eddig csöndben ülő Sky és dühösen meredt az apjára, de az meg sem rezzent.
- Anne itthon van?
- Nincs, ez a szerencséd!
- Szerencsém.. - nevetett fel az apja enyhe gúnnyal a hangjában. - Még is mit tenne?
- Nem érdekel, az viszont igen, hogy miért jöttél ide? Minek kerestél meg ennyi év után? MI A SZART AKARSZ? - kelt ki magából Sky, ezért, hogy lehiggasszam megfogtam a kezét. Mozdulatomra az apja egyből oda kapta a fejét, ezért jobbnak láttam, ha elengedem, de Sky szorosabbra kulcsolta ujjainkat.
- A barátod? - bökött felém a fejével.
- Mit akarsz itt? - tette fel a kérdést újra, figyelmen kívül hagyva az apjáét.
- Be sem mutatod?
- Ó, dehogynem. - mosolygott pimaszul a legjobb barátnőm. - Niall. - fordult felém, ez a seggfej itt, az apám. Jay Lawell.
- Örvendek. - biccentettem kínosan.
- Gondolom. Mellesleg Joe, és nem Jay.
- Jajj tényleg? Igazán sajnálom, csak tudod ennyi idő után az ember elfelejt dolgokat. Mint például a facebook jelszavát, a kiskori emlékeit, az apját, csak ilyen kis apróságok. - magyarázott Sky, ugyanazzal a magára erőltetett mosollyal. Most már egy kis indulatot láttam Joe szemében.
- Kinyögöd végre minek jöttél ide?
- Egyszerű. Lakásra van szükségem, és te meg Anne vagytok az egyetlenek, akikhez fordulhattam.
Sky egy pillanatig kifejezéstelen arccal nézett az apjára, aztán váratlanul elröhögte magát. - Te most viccelsz velem, ugye? - hitetlenkedett, de még mindig nevetett.
- Úgy nézek ki?
- Nem mesélem el, hogy nézel ki.
- Egy-két hétre lenne szükségem, aztán eltudnék innen menni.
- És mi erre a garancia? - vonta fel a szemöldökét Sky.
- Az, hogy kapok munkát.
- Most nincs?
- Nincs.
Ezután csend állt be, majd nyílt az ajtó. Anne és barátja jöttek be rajta nevetve, de amint meglátták a kanapén ülő vendéget lehervadt a vigyor az arcukról. Leginkább Anne-éről.
- Szervusz Annie. - állt fel Joe. A becenév hallatán Anne arca megrándult.
- Mi a.... - úgy tűnt Anne nem találja a szavakat. - Takarodj a házamból! - sziszegte.
- Ennyi év után így köszöntesz? - mosolygott keserűen Joe.
- Várj csak, ha megtudja mit keresel itt.. - morgott Sky az orra alatt, de elég hangos volt ahhoz, hogy Anne meghallja.
- Pénz kéne? Mond mennyi, aztán takarodj innen. - nézett megvetően Sky apjára.
- Attól tartok a helyzet nem ilyen egyszerű. - dörzsölte meg az állát Joe. - Mi lenne, ha leülnénk és beszélgetnénk? Aztán bemutathatnád az új barátodat.
- TŰNJ INNEN! - sikította Anne.
- Na, de Anne. Nem vagyunk már tinédzserek. Gyere, beszéljük meg.
Anne ugyan nem ült le mellénk, de egy kicsit közelebb jött.
- Mondjad.
- Nos, a helyzet az, hogy szállásra lenne szükségem. Nincs hová mennem. Nincs senkim. - fintorodott el Joe.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Neked van egy nagy házad, ha jól látom és...
- Felejtsd el.
- Végig sem mondtam. - ráncolta össze a szemöldökét.
- Tudom mit akarsz. A válaszom, nem. Most pedig menj innen. Örökre.
Úgy tűnt Joe azon gondolkozik, hogyan győzhetné meg Annet.
- Sky? - nézett a lánya felé. - Te is így gondolod?
Sky kétségbeesetten nézett körbe.
- Talán..
Anne erre döbbenten nézett Sky-ra. Engem annyira nem lepett meg, természetes, hogy a körülmények ellenére szeretné megismerni őt. Hiszen mégis csak az apja.. vagy mi.
- Anne, csak 1 hétre. Vagy kevesebbre. De azt hiszem adnunk kéne neki egy esélyt. - motyogta Sky a kezeit babrálva.
- Sky, te nem ismered ezt az embert... - kezdte volna Anne az érveit.
- Épp ez a baj. - nézett fel Sky, a szemét könnyek lepték el. - Ő az apám, Anne. És én nem ismerem őt!
Anne arca ellágyult, sóhajtott egyet, aztán Tomra nézett. Mintha csak szemmel kommunikáltak volna, úgy néztek egymásra. Tom aprót biccentett, aztán Anne mégegyszer sóhajtott és Joe felé fordult.
- Maximum egy hetet maradhatsz! Se nők, se pia, se drog, se buli. Munkakeresés!
- Értettem. - bólintott komoran, de az arcára volt írva, hogy tudta, hogy nincs meglepve a döntéstől. Számított rá.
- Mennem kell, mert a srácok már biztos várnak rám. Be kell mennem a stúdióba, és azt hiszem nektek is sok megbeszélni valótok van, nem akarok zavarni.
- Sosem zavarsz. - futott át egy halvány mosoly Sky arcán.
- Édes vagy. - simítottam meg az arcát. Felállt, hogy kikísérjen. Kilépett velem az utcára és becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. - bizonytalanodott el.
- Figyelj, én sem ismerem őt, de mindenkinek jár egy második esély. Válaszként csak bólintott, én pedig megöleltem. Pár másodperc után elhúzódott.
- Este nem jönnél vissza? Hogy itt aludj?
Egy kicsit megdöbbentem a kérdése miatt, bár nem tudom miért.
- Csak.. Nem szeretnék egyedül lenni. - tette hozzá, és úgy láttam most tényleg szüksége van egy barátra.
- Itt leszek. - tűrtem egy hajtincset a füle mögé, aztán homlokon pusziltam és elindultam.

*Sky szemszöge*
Miután Niall elment még álltam kint egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem állhatok itt mostantól 1 hétig, ahogyan Niallt sem kérhetem, hogy mostantól 1 hétig legyen velem a nap 24 órájában. Megráztam a fejemet, vettem egy mélylevegőt, kifújtam, aztán bementem a házba.
Tom és Joe egymással szemben ültek, Anne pedig gondolom a konyhában volt. Amikor beléptem mindketten rám néztek. A konyhába mentem, ahol Anne az asztalra hajtva a fejét feküdt. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét.
- Én csak.. pihentem. - szólalt meg, de már fel is állt. Én pedig leültem.
- Mi lesz a vacsi? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs.
- Spagetti? Egyszerű és gyors.
- És hízlaló.
Megvontam a vállamat, ő pedig nem firtatta tovább a témát.
- Este itt alszik Niall.
- Rendben. - biccentett, miközben a tésztát kereste.
- Rendben? Ennyit mondasz neki? - lépett be Joe. Igen, Joe, mert nem állok még készen rá, hogy apának hívjam..
- Igen. - fordult felé Anne. - Valami problémád van?
- Ami azt illeti..
- Joe! Ne kezdj el apáskodni. Eddig se voltál vele, én voltam vele! És az anyja, amíg még.. - itt elcsuklott a hangja.
- Tudom, de szeretném bepótolni az elveszett időt, és nem aludhat itt az a srác.
- Az a srác a legjobb barátom! - csattantam fel.
- Óó.. - döbbent meg. - Nem érdekel.
- Ez az én házam és Niall itt alszik. Vita lezárva.
Joe elhallgatott, és leült velem szembe.
- Segítsek? - kérdeztem.
- Nem. - rázta meg a fejét Anne.
- Akkor a szobámban leszek. - Anne bólintott, én pedig felmentem az emeletre.

26. fejezet

Weyheeey! Ugyan nem lett meg a 10 megjegyzés, de számítottam rá, mivel sokáig nem volt új rész..:)

Emlékeztek kérdeztem, hogy ki szeretne csoportot? Nos egy páran visszajeleztetek, ezért úgy döntöttem, hogy megcsinálom, próba szerencse alapon.:)
Íme: https://www.facebook.com/groups/1392357654312482/ 

Egyenlőre hatan vagyunk remélem többen is leszünk! Gyertek nyugodtan. c:
Nessie xx

Félholtan ültem a nappaliba magam elé meredve, azon a kevés dolgon gondolkozva, amire emlékszem. Egyik kezembe egy kancsó kávé volt, amiben már csak félig volt a barna lé, a másikkal pedig az államat támasztottam. Nagyot sóhajtva ittam egy kortyot, aztán újra magam elé bámultam. Annyira el voltam foglalva ezzel a mozdulatsorral, hogy észre sem vettem, hogy mellettem besüpped a kanapé, és valaki leült mellém, csak akkor, amikor az a valaki kikapta a kancsót a kezemből. Gyilkos szemekkel fordultam a tettes felé, aki nem más volt, mint Louis - már csak ő hiányzott ebből a csodás, csodás, csodás napból!

- Add vissza a kávémat. - erőltettem magamra nyugodtságot. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott. - Louis, add vissza a kávémat.

- Sky, ez egy hadseregnyi embernek elég kávé. Nem ihatod meg mindet, különben koffeinmérgezést kapsz.

Nos valószínűleg igaza volt, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. Továbbra is hűvösen meredtem rá és a számat vékony vonallá préseltem. Egy pillanatig csak néztük egymást, ő mosolygott, én pedig különböző változatokon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám letörölni azt az idióta és a fenébe is átkozottul édes vigyort a szájáról.

- Louis! - csattantam fel. - Add vissza a kibaszott kávémat!

Sikerrel jártam. Ajkai lehervadtak, meghúzta a kávémat és felpattant. Mire felfogtam, hogy mit művel.. Már késő volt. A kávém megmaradt része a mosogatóban végezte. Újra azzal az idióta vigyorral a képén szökdécselt vissza hozzám és leült mellém, úgy hogy a térdeink és a könyökünk összeért. Dühösen pattantam fel és átültem vele szembe.

- Ugyan már Sky, ez csak egy kis kávé volt! - szólt békülékenyen.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? Ez már régen nem a kávéról szól. - hisztiztem.

Döbbenten meredt rám. - Pedig én úgy éreztem kávé volt, vagy kezdjek el félni és valójában méreg volt? Meg fogok halni? Ó, uram mit tettem?

- Mintha nem tudnád.. - morogtam.

Nem szólt semmit, így én se. Csendben ültünk, de közben kattogott az agyam, majd végül nem bírtam.

- TE  IDIÓTA! - kiáltottam és neki vágtam egy párnát.

- Sky, mond csak drágám, minden rendben? Kicsit mintha ideges lennél. 

- Tényleg? TÉNYLEG? Lássuk csak.. Először is tök jó volt, hogy elmentünk bulizni, de te már, amint beléptünk a helyre el is tűntél, aztán később láttalak egy lánnyal smárolni, ami nem is lenne baj, hiszen nincs köztünk semmi, úgy értem, hogy nem vagyunk együtt, és aztán meg kiöntöd a kávémat, majd, ha ez sem lenne elég ülsz itt az idióta vigyoroddal, ami annyira édes, és levesz a lábamról.. Baszki! Ezt komolyan kimondtam? - fogtam be a számat.

- Hogy mi van? Kivel smároltam?

- Ne tedd a hülyét Louis Tomlinson!

- Ne már Sky, beszéljünk már rendesen.

- Rendesen.. Rendesen.. Kiöntötted a rohadt kávémat te idióta!

- Mi a franc folyik itt? - jött le Harry egy szál boxerban, és én azonnal zavarba jöttem. Leült mellém és átkarolta a vállamat és egy csókot nyomott a számra. Megmerevedve ültem ott, aztán mivel egyikünk sem szólalt meg kérdőn felvonta a szemöldökét. - Lemaradtam valamiről?

- És én? - mosolygott gúnyosan Louis, a karjait összefonva a mellkasa előtt.

- Öö.. azt hiszem, hogy talán..

- Jó reggelt fiatalok! - jött le Liam mosolyogva, aztán megállt, amikor meglátott minket. Fejét oldalra billentette és érdeklődve nézett ránk. - Lemaradtam valamiről?

- Ez egy remek kérdés! - válaszolt Louis.

- KÁVÉT AKAROK! - kiabálta, ha jól hallottam Danielle a szobából.

- ÉN MEG ASPIRINT! - válaszolt Chloe.

- ÉN MEG CSENDET! - torkolta le őket Zayn.

- Én meg választ. - Louis nézett ránk.

- Mire is? - érdeklődött Harry. Louis ránk mutatott.

- Nos, tudod, amikor te éppen egy csaj manduláit vizsgáltad a nyelveddel, történt egy, s más. - válaszoltam, mert úgy tűnt Harrynek még túl korán van.

- DE MILYEN CSAJ AZ ÉG ÁLDJON MEG? - túrt bele a hajába Louis.

- Oké, azt hiszem én... - Liam a konyha felé biccentett és elsétált.

- Az a vékony kis modell alkat tegnap. 

- Harry? 

- Khm.. nos.. Én nem tudom.. - nézelődött Harry zavarban.

- Mi az, hogy nem tudod? Hát te is láttad. - néztem rá, de ő nem viszonozta a tekintetemet, ezért megragadtam az állát és magam felé fordítottam. 

Sóhajtott egy nagyot. - Igen láttam, de... - itt megállt és egy kis szünetet tartott. - Az nem Louis volt.

- MI VAN? És ezt te tudtad? - akadtam ki és éreztem, hogy közel a hisztéria.

- Sky.. Én... - kezdte Harry.

- Nem érdekel. - állítottam le a magyarázkodását, felpattantam, majd kisétáltam az ajtón. Nem bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. Szánalmas vagyok, tulajdonképp azt sem tudtam mi a francért sírtam. Haza felé indultam, muszáj beszélnem Anne-el.

Hangos puffanással csaptam be az ajtót, jelezve, hogy hazajöttem, de kirohanásomra senki sem reagált. Éljen, szóval nincsenek itthon.. Bezártam az ajtót, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ledobáltam magamról a ruháimat, miközben a víz már folyt a kádba. Miután már kellőképpen megtelt, beszálltam és bár a forró víz csípte egy kicsit a bőröm, nem foglalkoztam vele. 20 percig csak tétlenül áztattam magam a lassan hűlő vízben, aztán megmosakodtam és a hajamat is bedörzsöltem samponnal, aztán lemostam. Megismételtem a folyamatot a balzsammal és kelletlenül szálltam ki a kádból. Megtörölköztem, aztán a testem köré tekertem a törölközőt, és a hajamat is becsavartam. A szobámba felvettem valami kényelmes itthoni cuccot és, amint elterültem az ágyamon, csengettek. Ha valamelyik fiú az tuti, hogy elküldöm a.... Felrántottam az ajtót és Niall állt ott. Oké, azt hiszem vele kivételt tehetek. Félreálltam, hogy be tudjon jönni, aztán bezártam mögötte az ajtót és megöleltem. 

- Azt hiszem te vagy az egyetlen normális pasi az életemben. - motyogtam a nyakába.

- Hát ez megtisztelő. - kezdte el simogatni a hátam.

- Menjünk fel. - intettem a szobám felé. Bólintott, majd jött utánam. 

Ledobtam magam az ágyra, ő pedig mellém feküdt.

- Nos..? - érdeklődött.

- Nos..? -  kérdeztem vissza.

Az oldalára fordult, hogy rám tudjon nézni, a fejét pedig megtámasztotta a kezével. Sóhajtottam, aztán neki kezdtem.

- Tegnap este láttam Louist smárolni egy lánnyal, aztán pedig Harry azt mondta, hogy, ha most megcsókolom, akkor az enyém lesz, és én az övé. Itt Niall elfojtott egy gúnyos mosolyt. - Szóval megcsókoltam.. és innentől se kép, se hang. Aztán, amikor lent ültem reggel a nappaliba Louis elvette a kávémat, és kiöntötte és összevesztünk és kiabáltam vele és lejött Harry és megcsókolt és Louis kérdezte, hogy mi van és kiderült, hogy nem is ő volt az a srác, és Harry ezt tudta és láttam, hogy Louisnak rosszul esett és... - hadartam a történetet, aztán nem bírtam. Megint eltörött a mécses, és potyogtak a könnyeim.

- Héé.. - ölelt magához Niall. - Shh.. - próbált meg csitítgatni, ami egy pár perc múlva sikerült is. Felnéztem rá és megpróbáltam rá mosolyogni, de nem ment. Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy nem tudom belefér-e ez még a barátság zónába.

- Annyira jó, hogy itt vagy nekem. - pusziltam meg az arcát, ő pedig letörölt egy könnycseppet az arcomról. Túlságosan közel volt, az orrunk összeért, és vagy a gravitációs vonzás volt ilyen erős, vagy csak túlságosan szét voltam esve és nem bírtam koncentrálni, de... megcsókoltam. Pontosabban a szánk, alig ért egymáshoz, mert rögtön el is húzódtam. 

- Ne haragudj.. Én.. Jézusom. - ráztam meg a fejemet és felültem.

- Nincsen semmi baj..

- De van. Még hozzá velem! Mit művelek? De most komolyan.. 

- Szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdezte a legártatlanabb hangján.

- Nos, én valószínűleg most megeszek egy doboz fagyit és megnézem a legnyálasabb, legsírósabb, leggiccsesebb filmeket, amiket csak a föld hordott a hátán.. Szóval, ha szeretnél akkor maradsz.. Ha nem akkor mész. - szedtem össze magam és rá mosolyogtam. 

- Akkor azt hiszem.. maradok.

Elképedve meredtem rá.

- Most szívatsz.

- Nem. rázta meg a fejét és elmosolyodott. - aztán felállt. - Na merre is van az a fagyi?

- Hihetetlen vagy Horan.

Lesétáltunk az emeletről, hogy kifosszuk a mélyhűtőt, de megzavart a csöngő hangja. 

- Horan, ezt tuti valamelyik idióta haverod, szóval.. nyisd ki te. A kulcs a zárban van. Morgott valamit az orra alatt, de csak a "boszorkány" szót sikerült elcsípnem belőle. Kuncogtam egy sort, és kivettem egy doboz sztracsatellás és epres fagyit. Aztán kivettem két tálat, de rögtön vissza is tettem. Teljesen felesleges lett volna, Niallt ismerve nyilván dobozból eszik.

*Niall szemszöge*

- Parancsolgatós boszorkány.. - morogtam az orrom alatt és az ajtóhoz slattyogtam. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Egy magas, talán 30-40-es éveiben járó férfi állt előttem.

- Segíthetek? - kérdeztem.

- Sky Lawellt keresem. 

- Megtudhatom ki ön? - kérdeztem illedelmesen.

- Az apja vagyok.