27. fejezet

Köszönöm a 12 kommentet, és azt, hogy már 30-an beléptetek a facebookos csoportomba! You guys are PER-FECT!:D
Szeretném, ha írnátok egy kicsit hosszabb kommentet ez alkalommal. Bármiről.. Mi a véleményetek Sky apjának a felbukkanásáról? Niall és Sky baráti kapcsolatáról? Melyik srác szimpatikusabb? Ki a kedvenc szereplőd, az írásmódommal kapcsolatban, szóval akármiről, amiről szeretnétek! :) 10 komment és következő. xx


- Ho.. Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Az. Apja. Vagyok. - ismételte el még egyszer, minden mondat után szünetet hagyva, mintha értelmi fogyatékos lennék.
Lassan megfordultam, mert érzékeltem Sky jelenlétét a hátam mögött. Ott állt döbbenten, vegyes érzelmekkel az arcán, amit most nem rejtett maszk, mint sokszor, így láttam átsuhanni rajta a dühöt, a csalódást, a megdöbbenést és kíváncsiságot is.
- Be jöhetek? - köszörülte meg a torkát az apja. Sky-ra néztem, aki bizonytalanul bólintott. Odébb álltam, hogy be tudjon jönni, aztán Sky-ra néztem.
- Azt hiszem... Én most.. Megyek, oké? Hívj, ha van valami.
- Nem. - rázta a fejét Sky. - Maradj.
- Azt hiszem tényleg jobb lenne, ha mennél. - meredt rám az apja.
- Nem. - dobbantott egyet a lábával Sky a nyomatékosítás kedvéért. Farkas szemet néztek egymással, majd az apja elkapta a tekintetét, és leült.
Becsuktam az ajtót, és helyet foglaltam Sky mellett, az apjával szemben a kanapén. Kínos csend volt, és mivel láttam, hogy nem fognak megszólalni, köhintettem.
- Kér valamit inni, uram?
- Nem. - felelte, de nem nézett rám. Sky-t tanulmányozta, aki viszont a kezeit nézegette az ölében.
Újabb pár perc kínos csend után, ami lehet, hogy csak nekem volt kínos, megszólaltam. Megint.
- Én igazán nem akarok udvariatlan lenni... - kezdtem óvatosan.
- Akkor ne legyél. - folytotta belém a szót az apja.
Feladtam, ha kínos csend, akkor kínos csend.
- A francba is szólalj már meg! - kiáltott fel az eddig csöndben ülő Sky és dühösen meredt az apjára, de az meg sem rezzent.
- Anne itthon van?
- Nincs, ez a szerencséd!
- Szerencsém.. - nevetett fel az apja enyhe gúnnyal a hangjában. - Még is mit tenne?
- Nem érdekel, az viszont igen, hogy miért jöttél ide? Minek kerestél meg ennyi év után? MI A SZART AKARSZ? - kelt ki magából Sky, ezért, hogy lehiggasszam megfogtam a kezét. Mozdulatomra az apja egyből oda kapta a fejét, ezért jobbnak láttam, ha elengedem, de Sky szorosabbra kulcsolta ujjainkat.
- A barátod? - bökött felém a fejével.
- Mit akarsz itt? - tette fel a kérdést újra, figyelmen kívül hagyva az apjáét.
- Be sem mutatod?
- Ó, dehogynem. - mosolygott pimaszul a legjobb barátnőm. - Niall. - fordult felém, ez a seggfej itt, az apám. Jay Lawell.
- Örvendek. - biccentettem kínosan.
- Gondolom. Mellesleg Joe, és nem Jay.
- Jajj tényleg? Igazán sajnálom, csak tudod ennyi idő után az ember elfelejt dolgokat. Mint például a facebook jelszavát, a kiskori emlékeit, az apját, csak ilyen kis apróságok. - magyarázott Sky, ugyanazzal a magára erőltetett mosollyal. Most már egy kis indulatot láttam Joe szemében.
- Kinyögöd végre minek jöttél ide?
- Egyszerű. Lakásra van szükségem, és te meg Anne vagytok az egyetlenek, akikhez fordulhattam.
Sky egy pillanatig kifejezéstelen arccal nézett az apjára, aztán váratlanul elröhögte magát. - Te most viccelsz velem, ugye? - hitetlenkedett, de még mindig nevetett.
- Úgy nézek ki?
- Nem mesélem el, hogy nézel ki.
- Egy-két hétre lenne szükségem, aztán eltudnék innen menni.
- És mi erre a garancia? - vonta fel a szemöldökét Sky.
- Az, hogy kapok munkát.
- Most nincs?
- Nincs.
Ezután csend állt be, majd nyílt az ajtó. Anne és barátja jöttek be rajta nevetve, de amint meglátták a kanapén ülő vendéget lehervadt a vigyor az arcukról. Leginkább Anne-éről.
- Szervusz Annie. - állt fel Joe. A becenév hallatán Anne arca megrándult.
- Mi a.... - úgy tűnt Anne nem találja a szavakat. - Takarodj a házamból! - sziszegte.
- Ennyi év után így köszöntesz? - mosolygott keserűen Joe.
- Várj csak, ha megtudja mit keresel itt.. - morgott Sky az orra alatt, de elég hangos volt ahhoz, hogy Anne meghallja.
- Pénz kéne? Mond mennyi, aztán takarodj innen. - nézett megvetően Sky apjára.
- Attól tartok a helyzet nem ilyen egyszerű. - dörzsölte meg az állát Joe. - Mi lenne, ha leülnénk és beszélgetnénk? Aztán bemutathatnád az új barátodat.
- TŰNJ INNEN! - sikította Anne.
- Na, de Anne. Nem vagyunk már tinédzserek. Gyere, beszéljük meg.
Anne ugyan nem ült le mellénk, de egy kicsit közelebb jött.
- Mondjad.
- Nos, a helyzet az, hogy szállásra lenne szükségem. Nincs hová mennem. Nincs senkim. - fintorodott el Joe.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Neked van egy nagy házad, ha jól látom és...
- Felejtsd el.
- Végig sem mondtam. - ráncolta össze a szemöldökét.
- Tudom mit akarsz. A válaszom, nem. Most pedig menj innen. Örökre.
Úgy tűnt Joe azon gondolkozik, hogyan győzhetné meg Annet.
- Sky? - nézett a lánya felé. - Te is így gondolod?
Sky kétségbeesetten nézett körbe.
- Talán..
Anne erre döbbenten nézett Sky-ra. Engem annyira nem lepett meg, természetes, hogy a körülmények ellenére szeretné megismerni őt. Hiszen mégis csak az apja.. vagy mi.
- Anne, csak 1 hétre. Vagy kevesebbre. De azt hiszem adnunk kéne neki egy esélyt. - motyogta Sky a kezeit babrálva.
- Sky, te nem ismered ezt az embert... - kezdte volna Anne az érveit.
- Épp ez a baj. - nézett fel Sky, a szemét könnyek lepték el. - Ő az apám, Anne. És én nem ismerem őt!
Anne arca ellágyult, sóhajtott egyet, aztán Tomra nézett. Mintha csak szemmel kommunikáltak volna, úgy néztek egymásra. Tom aprót biccentett, aztán Anne mégegyszer sóhajtott és Joe felé fordult.
- Maximum egy hetet maradhatsz! Se nők, se pia, se drog, se buli. Munkakeresés!
- Értettem. - bólintott komoran, de az arcára volt írva, hogy tudta, hogy nincs meglepve a döntéstől. Számított rá.
- Mennem kell, mert a srácok már biztos várnak rám. Be kell mennem a stúdióba, és azt hiszem nektek is sok megbeszélni valótok van, nem akarok zavarni.
- Sosem zavarsz. - futott át egy halvány mosoly Sky arcán.
- Édes vagy. - simítottam meg az arcát. Felállt, hogy kikísérjen. Kilépett velem az utcára és becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. - bizonytalanodott el.
- Figyelj, én sem ismerem őt, de mindenkinek jár egy második esély. Válaszként csak bólintott, én pedig megöleltem. Pár másodperc után elhúzódott.
- Este nem jönnél vissza? Hogy itt aludj?
Egy kicsit megdöbbentem a kérdése miatt, bár nem tudom miért.
- Csak.. Nem szeretnék egyedül lenni. - tette hozzá, és úgy láttam most tényleg szüksége van egy barátra.
- Itt leszek. - tűrtem egy hajtincset a füle mögé, aztán homlokon pusziltam és elindultam.

*Sky szemszöge*
Miután Niall elment még álltam kint egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem állhatok itt mostantól 1 hétig, ahogyan Niallt sem kérhetem, hogy mostantól 1 hétig legyen velem a nap 24 órájában. Megráztam a fejemet, vettem egy mélylevegőt, kifújtam, aztán bementem a házba.
Tom és Joe egymással szemben ültek, Anne pedig gondolom a konyhában volt. Amikor beléptem mindketten rám néztek. A konyhába mentem, ahol Anne az asztalra hajtva a fejét feküdt. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét.
- Én csak.. pihentem. - szólalt meg, de már fel is állt. Én pedig leültem.
- Mi lesz a vacsi? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs.
- Spagetti? Egyszerű és gyors.
- És hízlaló.
Megvontam a vállamat, ő pedig nem firtatta tovább a témát.
- Este itt alszik Niall.
- Rendben. - biccentett, miközben a tésztát kereste.
- Rendben? Ennyit mondasz neki? - lépett be Joe. Igen, Joe, mert nem állok még készen rá, hogy apának hívjam..
- Igen. - fordult felé Anne. - Valami problémád van?
- Ami azt illeti..
- Joe! Ne kezdj el apáskodni. Eddig se voltál vele, én voltam vele! És az anyja, amíg még.. - itt elcsuklott a hangja.
- Tudom, de szeretném bepótolni az elveszett időt, és nem aludhat itt az a srác.
- Az a srác a legjobb barátom! - csattantam fel.
- Óó.. - döbbent meg. - Nem érdekel.
- Ez az én házam és Niall itt alszik. Vita lezárva.
Joe elhallgatott, és leült velem szembe.
- Segítsek? - kérdeztem.
- Nem. - rázta meg a fejét Anne.
- Akkor a szobámban leszek. - Anne bólintott, én pedig felmentem az emeletre.