23. fejezet

Sziasztok!:)
A blog egy újabb díjjal szaporodott, aki esetleg kíváncsi rá az megnézheti a 'díjak' menüpont alatt. Köszönöm Annie-nek még egyszer.

Először is Kellemes Húsvétot mindenkinek, másodszor pedig köszönöm a kommenteket..:)
Tudom, hogy mostanában kissé laposak a részek, de nem tudok bele több izgalmat vinni egyenlőre, de nem sokára belendülnek a dolgok, ígérem.:)
..10 komment és következő.
Nikii xx
Ja eszembe jutott még egy dolog.. Aki még nem tette az iratkozzon fel! :) Köszönöm. c:


Fogalmam sincs, hogy tudok ennyit aludni, de amikor felkelek még mindig álmosnak érzem magam.
- Szuper.. Majd megint nem tudok aludni este. - gondolom magamba. A telefonom után kezdek kutatni aztán eszembe jut, hogy eldobtam az ágy végébe. Megkeresem és feloldom a képernyőzárat. 3 nem fogadott hívás  és 2 sms.
Számomra ismeretlen számtól:
Csajos este ma? Jó lenne jobban megismerni egymást. :) Danielle xx
Chloe:
Könyörgöm, hívj már vissza. Meghalok az unalomtól.. tényleg késsel jön felém! SEGÍTS! 
Hát ez komolyan nem normális. Jót röhögök Chloe SMS-én, aztán válaszolok Danielle-nek, és felhívom azt az idióta barátnőmet.
- VÉGRE MÁR. - kiált bele a telefonba, amikor felveszi.
- Aha, neked is szia. Jól vagyok, köszi a kérdésed, meg minden ilyesmi.
- Hagyjál már. Inkább vonszold át magad.
- Nem megy. Danielle-el tartunk csajos estét.
- DANIELLE PEAZER? LIAM BARÁTNŐJE?
- Aha. - kezdek megijedni néha Chloe-tól.
- LECSERÉLSZ?
- Mi lenne, ha nem kiabálnál basszameg? - tartom el a telefont egy kicsit a fülemtől.
- Jól van már na. Akkor majd beszélünk. Puszi.
- Puszi. - nyomtam ki. Éppen, hogy letettem a telefont már csörgött is.
- Igen? - szólok bele.
- Szia csajszi. - hallom meg Danielle hangját.
- Sziaszia.
- Na akkor ma este nálam?
- Aha, persze. Hányra menjek és hova?
Lediktálja a címet, aztán elköszön, mert még el kell intéznie valamit.
Még van 2 órám, ezért úgy döntök, hogy megfürdök, hajat mosok meg ilyesmik. Engedek magamnak forró vizet és beülök a kádba. Mint mindig, amikor nem foglalom el magamat valamivel Harry és Louis beférkőznek a gondolataimba. Lemerülök a víz alá, mintha ott nem tudnék gondolkodni, de sajnos nem használ semmit, így gyorsan megmosom a hajamat és kiszállok a kádból. Egy törölközőt magam köré csavarva megyek vissza a szobámba és megállok a szekrényem előtt. Mióta így megváltozott az életem sokkal többször szeretek csak úgy ok nélkül kiöltözni. Most is ilyen kedvem van, szóval előveszem az egyik kedvenc ruhámat. Előkeresem azt a barna táskámat, amit még ősszel kaptam Anne-től, de akkor nem tetszett, meg a baglyos nyakláncomat. Belebújok a ruhámba és a tükör felé fordulok, hogy megcsináljam a hajamat és a sminkemet. Úgy döntök, hogy a hajamat hagyom megszáradni, így természetesen hullámos lesz, majd a fejemre kötök egy zsinórszerűt, mint valami indián. Alapozót rakok az arcomra, majd alul és fölül enyhén kihúzom a szememet, és szempillaspirált is rakok fel, végül egy piros rúzst. Lazán az órára nézek és meglepődök, ugyanis még van fél órám, hogy Danielle-hez érjek, ami azt jelenti, hogy el kéne indulnom. A hajam még vizes, de kint jó idő van, szóval nem foglalkozok vele. Felkapom a táskámat és beledobálom a telefonomat, a kulcsomat, a rágómat és zsebkendőt, aztán elindulok. Lent felveszem a bakancsomat és még magamra kapom a barna dzsekimet, aztán sietek a buszmegállóba.

Pár perc késéssel érkezem meg Danielle háza elé, szóval képzeletbeli pacsit adok magamnak. Csöngetek a házánál, ami gyönyörű volt. Kinyílik a kapu én pedig besétálok a kertbe, majd a bejárati ajtónál kopogok és benyitok. Danielle-t nem látom sehol. Tanácstalanul nézek körbe, aztán beljebb megyek. A nappaliba sincs senki, de az asztalon találok egy cetlit. "10 lépés előre." Körbenézek, mintha csak valaki szívatna, de még mindig nem látok senkit. 10 lépés után, egy újabb cetlit találok a falra ragasztva. "Fel a lépcsőn." Követem az utasításokat a lépcső tetején az újdonság kedvéért még egy cetlit találok. "Balra a második ajtó."
Megállok az ajtó előtt és az izgatottság apró hulláma fut végig rajtam.. Hiszen nem tudhatom mi van oda bent. Benyitok, de nincs itt senki csak egy doboz az ágyon, rajta egy újabb cetli. Kezd már idegesíteni.
"Vedd fel, aztán menj vissza a kiindulási ponthoz." Úgy érzem magamat, mint egy társasjáték figurája.. Kinyitom a dobozt és egy fürdőruhát találok benne. Furcsán nézem a dobozt, aztán leveszem a ruhámat és az ékszereimet, majd átveszem a fürdőruhát. Nem akarok egy szál fürdőruhába mászkálni a házba, mint egy idióta, ezért visszaveszem a ruhát és az ágyon csak az ékszereim, a táskám, meg a fehérneműim maradnak, illetve az ágy mellett a cipőm. Visszamegyek a nappaliba, ahol az előző helyén egy másik cetli van. "10 lépés előre." Már tényleg kezdem unni, de ugyanakkor izgatott is vagyok, így mivel mást nem tudok tenni követem az utasítást. "Balra 20 lépés" Ezzel a 20 lépéssel egy lépcsőhöz érek, ami lefelé vezet. "Menj le." A szívem a torkomban dobog, mert tudom, hogy most már itt a játék vége és megtudom mi is ez az egész.. Ahogy egyre lejjebb haladok a lépcsőn, mindenhol kis mécseseket látok, biztos, hogy van itt vagy 100 darab. Egy jacuzzihoz érkezem és körbenézek. Újabb cetlit, vagy valamit keresve.
- Mit keresel? - hallok meg egy jól ismert, édes hangot a hátam mögül. Rögtön megpördülök a tengelyem körül és egy ismerős arccal találom magam szembe. Rögtön zavarba jövök, és azt sem tudom mit mondjak.
- Ezt te csináltad? - kérdezem végül.
- Igen. - lép közelebb hozzám.
- Miért?
- Úgy hallottam, hogy vetélytársam van. - nevet fel.
- Úgy hallottad? - kérdezek vissza.
- Igen. - bólint és végig simít a karomon. - Jössz? - biccent mosolyogva a jacuzzi felé, én pedig kezdek feloldódni.
-Persze. - bólintok mosolyogva és leveszem a ruhámat. Nem érzem magam feszélyezve, pedig nem szeretek mások előtt fürdőruhába lenni, de ő más. Tudom, hogy ő nem nevet ki.