26. fejezet

Weyheeey! Ugyan nem lett meg a 10 megjegyzés, de számítottam rá, mivel sokáig nem volt új rész..:)

Emlékeztek kérdeztem, hogy ki szeretne csoportot? Nos egy páran visszajeleztetek, ezért úgy döntöttem, hogy megcsinálom, próba szerencse alapon.:)
Íme: https://www.facebook.com/groups/1392357654312482/ 

Egyenlőre hatan vagyunk remélem többen is leszünk! Gyertek nyugodtan. c:
Nessie xx

Félholtan ültem a nappaliba magam elé meredve, azon a kevés dolgon gondolkozva, amire emlékszem. Egyik kezembe egy kancsó kávé volt, amiben már csak félig volt a barna lé, a másikkal pedig az államat támasztottam. Nagyot sóhajtva ittam egy kortyot, aztán újra magam elé bámultam. Annyira el voltam foglalva ezzel a mozdulatsorral, hogy észre sem vettem, hogy mellettem besüpped a kanapé, és valaki leült mellém, csak akkor, amikor az a valaki kikapta a kancsót a kezemből. Gyilkos szemekkel fordultam a tettes felé, aki nem más volt, mint Louis - már csak ő hiányzott ebből a csodás, csodás, csodás napból!

- Add vissza a kávémat. - erőltettem magamra nyugodtságot. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott. - Louis, add vissza a kávémat.

- Sky, ez egy hadseregnyi embernek elég kávé. Nem ihatod meg mindet, különben koffeinmérgezést kapsz.

Nos valószínűleg igaza volt, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. Továbbra is hűvösen meredtem rá és a számat vékony vonallá préseltem. Egy pillanatig csak néztük egymást, ő mosolygott, én pedig különböző változatokon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám letörölni azt az idióta és a fenébe is átkozottul édes vigyort a szájáról.

- Louis! - csattantam fel. - Add vissza a kibaszott kávémat!

Sikerrel jártam. Ajkai lehervadtak, meghúzta a kávémat és felpattant. Mire felfogtam, hogy mit művel.. Már késő volt. A kávém megmaradt része a mosogatóban végezte. Újra azzal az idióta vigyorral a képén szökdécselt vissza hozzám és leült mellém, úgy hogy a térdeink és a könyökünk összeért. Dühösen pattantam fel és átültem vele szembe.

- Ugyan már Sky, ez csak egy kis kávé volt! - szólt békülékenyen.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? Ez már régen nem a kávéról szól. - hisztiztem.

Döbbenten meredt rám. - Pedig én úgy éreztem kávé volt, vagy kezdjek el félni és valójában méreg volt? Meg fogok halni? Ó, uram mit tettem?

- Mintha nem tudnád.. - morogtam.

Nem szólt semmit, így én se. Csendben ültünk, de közben kattogott az agyam, majd végül nem bírtam.

- TE  IDIÓTA! - kiáltottam és neki vágtam egy párnát.

- Sky, mond csak drágám, minden rendben? Kicsit mintha ideges lennél. 

- Tényleg? TÉNYLEG? Lássuk csak.. Először is tök jó volt, hogy elmentünk bulizni, de te már, amint beléptünk a helyre el is tűntél, aztán később láttalak egy lánnyal smárolni, ami nem is lenne baj, hiszen nincs köztünk semmi, úgy értem, hogy nem vagyunk együtt, és aztán meg kiöntöd a kávémat, majd, ha ez sem lenne elég ülsz itt az idióta vigyoroddal, ami annyira édes, és levesz a lábamról.. Baszki! Ezt komolyan kimondtam? - fogtam be a számat.

- Hogy mi van? Kivel smároltam?

- Ne tedd a hülyét Louis Tomlinson!

- Ne már Sky, beszéljünk már rendesen.

- Rendesen.. Rendesen.. Kiöntötted a rohadt kávémat te idióta!

- Mi a franc folyik itt? - jött le Harry egy szál boxerban, és én azonnal zavarba jöttem. Leült mellém és átkarolta a vállamat és egy csókot nyomott a számra. Megmerevedve ültem ott, aztán mivel egyikünk sem szólalt meg kérdőn felvonta a szemöldökét. - Lemaradtam valamiről?

- És én? - mosolygott gúnyosan Louis, a karjait összefonva a mellkasa előtt.

- Öö.. azt hiszem, hogy talán..

- Jó reggelt fiatalok! - jött le Liam mosolyogva, aztán megállt, amikor meglátott minket. Fejét oldalra billentette és érdeklődve nézett ránk. - Lemaradtam valamiről?

- Ez egy remek kérdés! - válaszolt Louis.

- KÁVÉT AKAROK! - kiabálta, ha jól hallottam Danielle a szobából.

- ÉN MEG ASPIRINT! - válaszolt Chloe.

- ÉN MEG CSENDET! - torkolta le őket Zayn.

- Én meg választ. - Louis nézett ránk.

- Mire is? - érdeklődött Harry. Louis ránk mutatott.

- Nos, tudod, amikor te éppen egy csaj manduláit vizsgáltad a nyelveddel, történt egy, s más. - válaszoltam, mert úgy tűnt Harrynek még túl korán van.

- DE MILYEN CSAJ AZ ÉG ÁLDJON MEG? - túrt bele a hajába Louis.

- Oké, azt hiszem én... - Liam a konyha felé biccentett és elsétált.

- Az a vékony kis modell alkat tegnap. 

- Harry? 

- Khm.. nos.. Én nem tudom.. - nézelődött Harry zavarban.

- Mi az, hogy nem tudod? Hát te is láttad. - néztem rá, de ő nem viszonozta a tekintetemet, ezért megragadtam az állát és magam felé fordítottam. 

Sóhajtott egy nagyot. - Igen láttam, de... - itt megállt és egy kis szünetet tartott. - Az nem Louis volt.

- MI VAN? És ezt te tudtad? - akadtam ki és éreztem, hogy közel a hisztéria.

- Sky.. Én... - kezdte Harry.

- Nem érdekel. - állítottam le a magyarázkodását, felpattantam, majd kisétáltam az ajtón. Nem bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. Szánalmas vagyok, tulajdonképp azt sem tudtam mi a francért sírtam. Haza felé indultam, muszáj beszélnem Anne-el.

Hangos puffanással csaptam be az ajtót, jelezve, hogy hazajöttem, de kirohanásomra senki sem reagált. Éljen, szóval nincsenek itthon.. Bezártam az ajtót, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ledobáltam magamról a ruháimat, miközben a víz már folyt a kádba. Miután már kellőképpen megtelt, beszálltam és bár a forró víz csípte egy kicsit a bőröm, nem foglalkoztam vele. 20 percig csak tétlenül áztattam magam a lassan hűlő vízben, aztán megmosakodtam és a hajamat is bedörzsöltem samponnal, aztán lemostam. Megismételtem a folyamatot a balzsammal és kelletlenül szálltam ki a kádból. Megtörölköztem, aztán a testem köré tekertem a törölközőt, és a hajamat is becsavartam. A szobámba felvettem valami kényelmes itthoni cuccot és, amint elterültem az ágyamon, csengettek. Ha valamelyik fiú az tuti, hogy elküldöm a.... Felrántottam az ajtót és Niall állt ott. Oké, azt hiszem vele kivételt tehetek. Félreálltam, hogy be tudjon jönni, aztán bezártam mögötte az ajtót és megöleltem. 

- Azt hiszem te vagy az egyetlen normális pasi az életemben. - motyogtam a nyakába.

- Hát ez megtisztelő. - kezdte el simogatni a hátam.

- Menjünk fel. - intettem a szobám felé. Bólintott, majd jött utánam. 

Ledobtam magam az ágyra, ő pedig mellém feküdt.

- Nos..? - érdeklődött.

- Nos..? -  kérdeztem vissza.

Az oldalára fordult, hogy rám tudjon nézni, a fejét pedig megtámasztotta a kezével. Sóhajtottam, aztán neki kezdtem.

- Tegnap este láttam Louist smárolni egy lánnyal, aztán pedig Harry azt mondta, hogy, ha most megcsókolom, akkor az enyém lesz, és én az övé. Itt Niall elfojtott egy gúnyos mosolyt. - Szóval megcsókoltam.. és innentől se kép, se hang. Aztán, amikor lent ültem reggel a nappaliba Louis elvette a kávémat, és kiöntötte és összevesztünk és kiabáltam vele és lejött Harry és megcsókolt és Louis kérdezte, hogy mi van és kiderült, hogy nem is ő volt az a srác, és Harry ezt tudta és láttam, hogy Louisnak rosszul esett és... - hadartam a történetet, aztán nem bírtam. Megint eltörött a mécses, és potyogtak a könnyeim.

- Héé.. - ölelt magához Niall. - Shh.. - próbált meg csitítgatni, ami egy pár perc múlva sikerült is. Felnéztem rá és megpróbáltam rá mosolyogni, de nem ment. Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy nem tudom belefér-e ez még a barátság zónába.

- Annyira jó, hogy itt vagy nekem. - pusziltam meg az arcát, ő pedig letörölt egy könnycseppet az arcomról. Túlságosan közel volt, az orrunk összeért, és vagy a gravitációs vonzás volt ilyen erős, vagy csak túlságosan szét voltam esve és nem bírtam koncentrálni, de... megcsókoltam. Pontosabban a szánk, alig ért egymáshoz, mert rögtön el is húzódtam. 

- Ne haragudj.. Én.. Jézusom. - ráztam meg a fejemet és felültem.

- Nincsen semmi baj..

- De van. Még hozzá velem! Mit művelek? De most komolyan.. 

- Szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdezte a legártatlanabb hangján.

- Nos, én valószínűleg most megeszek egy doboz fagyit és megnézem a legnyálasabb, legsírósabb, leggiccsesebb filmeket, amiket csak a föld hordott a hátán.. Szóval, ha szeretnél akkor maradsz.. Ha nem akkor mész. - szedtem össze magam és rá mosolyogtam. 

- Akkor azt hiszem.. maradok.

Elképedve meredtem rá.

- Most szívatsz.

- Nem. rázta meg a fejét és elmosolyodott. - aztán felállt. - Na merre is van az a fagyi?

- Hihetetlen vagy Horan.

Lesétáltunk az emeletről, hogy kifosszuk a mélyhűtőt, de megzavart a csöngő hangja. 

- Horan, ezt tuti valamelyik idióta haverod, szóval.. nyisd ki te. A kulcs a zárban van. Morgott valamit az orra alatt, de csak a "boszorkány" szót sikerült elcsípnem belőle. Kuncogtam egy sort, és kivettem egy doboz sztracsatellás és epres fagyit. Aztán kivettem két tálat, de rögtön vissza is tettem. Teljesen felesleges lett volna, Niallt ismerve nyilván dobozból eszik.

*Niall szemszöge*

- Parancsolgatós boszorkány.. - morogtam az orrom alatt és az ajtóhoz slattyogtam. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Egy magas, talán 30-40-es éveiben járó férfi állt előttem.

- Segíthetek? - kérdeztem.

- Sky Lawellt keresem. 

- Megtudhatom ki ön? - kérdeztem illedelmesen.

- Az apja vagyok.