24. fejezet

Jó olvasást ! xx
..rájöttem , hogy teljesen feleslegesen írok ide dolgokat, mert úgysem olvassátok el:DDDDDD
szokásos 10 komment után következő. xx

Kényelmesen elnyújtóztam a jacuzzi-ban, és a fejemet hátrahajtva becsuktam a szememet. Nem tudtam el hinni, hogy Louis ezt nekem, és csak is nekem csinálta. Kinyitom a szememet és rámosolygok. Egy üveg pezsgőt varázsol elő valahonnan maga mellől és kibontja. A kupak hangos pukkanással száll el, mire nevetni kezdünk. Nem, valóban nem volt vicces, de a meghittség és a jó kedv, ami körül vett minket ezt váltotta ki belőlünk.
- Tölthetek? - kérdezi, mire én bólintok. Először nekem, majd végül magának is tölt egy-egy pohárba, majd oda nyújtja.
- Koccintsunk. - mondja vigyorogva.
- Mire? - kérdezem.
- Hm.. Kettőnkre. - válaszolja.
- Oké. - bólintok.
Belekortyolok a pezsgőmbe, de közben nem veszem le a szememet Louis-ról, aki szintén engem néz.
- Szóval tulajdonképp Danielle átvert engem? - teszem le a poharamat a jacuzzi szélére.
- Tulajdonképp mondhatjuk így is, de csak jót akart. Remélem nem neheztelsz rá emiatt, de ha mégis felhívom, ő jön én pedig megyek.
- Nem, nem, dehogyis! - nevetek. - Sőt inkább, majd megköszönöm neki.. - pirulok el. - És persze neked is köszönöm.
- Nagyon szívesen. - terül el az arcán egy diadalmas vigyor.
- Harry.. uhm.. Harryre gondoltál a vetélytárs alatt? - teszem fel a kérdést óvatosan.
- Igen. - biccent. - Tudok mindent.
Jézusom.. Miért nincs az életben egy gomb, amit, ha megnyomsz akkor megnyílik alattad a föld és eltűnsz?! Sokszor jól jönne, például most..
- Ne érezd magad emiatt kényelmetlenül. - teszi a kezét a térdemre a víz alatt. - Tényleg nem kell. Ez a ti dolgotok nekem nincs közöm hozzá.
- Nem haragszol? - nézek rá.
- Dehogyis. Nem vagyunk egy pár, azt csinálsz, amit akarsz.
- Köszönöm Lou. - nyögöm ki.
- Ma már túl sok mindent köszönsz meg. - nevet, aztán iszik a pezsgőjéből.
Még egy órát eltöltünk a jacuzziban, és elkortyolgatjuk a pezsgőt, amitől jó kedvünk lesz, aztán felmegyünk. Én az emelet felé veszem az irányt, hogy átöltözzek. Lou-tól kapott törölközőmmel megtörlöm nedves testemet, aztán visszaveszem a ruháimat és lemegyek a legkedvesebb sráchoz a világon. A nappaliba megyek, vagy inkább lebegek. Úgy érzem Lou kell nekem.. Csak az a baj, hogy ugyanezt érzem, ha Harryvel vagyok.. Felsóhajtok és megrázom a fejemet, hogy Harry eltűnjön. Most csak Louis-val akarok lenni. Kész, nincs ebben semmi rossz.. Azt hiszem.
Belépek a nappaliba és az asztalon vacsora vár, na meg persze Louis a kanapén.
- Te csináltad? - kérdezem miközben lehuppanok mellé.
- Teljesen egyedül. - bólint büszkén.
Az tányéron majonézes kukorica saláta, és csirkemell vár, mellé savanyúsággal.
- Azért csináltam ilyen kaját, mert tudom, hogy ilyenkor, meg amúgy sem eszel, semmi hizlalót.
- Ez kedves tőled.
- Neked bármit.
Neki látunk enni, és még egy piros pont Louis javára, hogy nagyon finom lett. A kaja végeztével elveszem Louis-tól a tányért és a konyhába megyek, majd elmosogatom, bár próbál lebeszélni róla, de nem törik le a kezem pár evőeszköz elöblítésében.
Visszamegyek hozzá, és leülök.
- Játszunk kérdezz-felelek-et? - vetem fel az ötletet, mert szeretném jobban megismerni.
- Benne vagyok. - bólint és szembe fordul velem. - De játsszuk úgy, hogy felteszel egy kérdést és arra mindkettőnknek kell válaszolni, majd én is felteszek egy kérdést és arra is, oké?
- Én kezdek. Szóval..
- Várj egy pillanatot! - állít meg és kiszalad a konyhába. A hűtőből még egy pezsgőt vesz elő, mire én elnevetem magam. Önt mindkettőnknek, aztán visszaül a helyére.
- Kezdheted.
- Szóval.. Hány barátnőd volt eddig?
- Kettő. [*szerk.megj.: Nem tudom, hogy hány barátnője volt, én csak kettőről tudok, Hannah és a jelenlegi Eleanor..:)]
- Nekem egy. Mármint barátom, nem barátnőm. Haha. - röhögök magamon.
Elég jól elvagyunk ezzel a játékkal és sok mindent megtudunk egymásról, bár a vége felé már inkább magunktól meséltünk, mintsem kérdezgettük egymást. Louis mellett az ember nem tud szomorú lenni, mert egyszerűen a jelenléte és felvidít. Bár lehet, hogy ez csak velem van így..?!
- Oké, utolsó kérdés. - bólint komolyan, de a szája sarkában mosoly bujkál.
- Hm.. Mi legyen az? - tűnődöm. Aztán eszembe jut valami, bár félek megkérdezni, iszok még egy kis bátorságot, azaz pezsgőt és összeszedem magam. - Megakarsz csókolni?
Louis egy kicsit meghökken, de közelebb hajol. - Na és te?
- Nem válaszoltál.
- De te sem. - vigyorodik el, és nem tudja tartani velem a szemkontaktust, mert folyamatosan a számat nézi. Még közelebb hajolok, így az orrunk már összeér. Becsukom a szememet és várom, hogy ajkai az enyémet érintsék, de nem történik meg, mert a telefonom megszólal.
- A francba. - nyitom ki a szememet szitkozódva. - Ne haragudj. - nézek rá bűnbánóan. Kiveszem a táskámból a telefonomat. Anne az.
- Igen?
- Szia. Otthon vagy? - kérdezi.
- Szia.. Öö. Nem.
- Tudnál ma is valakinél aludni? Ne haragudj, de kórházban vagyok és későn érek haza.
- Mi van? - pattanok fel. - Mióta, miért? Azonnal indulok.
- Nyugodj meg semmi komoly, csak eltört a karom, és most várunk a gipszelésre.
- CSAK? - kérdezek vissza.
- Nem kell ide jönnöd, tényleg. Rendben leszek, Tom itt van velem.
- Vagy úúúgy.. - mosolygok.
- Holnap már otthon leszek. Vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is. - nyomom ki a telefont, és ránézek az órára. Húha, már 11 óra?
- Valami baj van? - néz rám összehúzott szemöldökkel Louis.
- Anne eltörte a karját. - sóhajtok nagyot.
- Hogyan?
- Azt nem tudom. - rázom meg a fejemet.
Magam elé bambulok és hirtelen nagyon álmos leszek.
- Filmezünk? Vagy akarsz valamit csinálni? - kérdezi.
- Megnézhetünk valamit. - mosolygok.
Felpattan és a CD-k között válogat, majd betesz egy filmet. Nem kérdezem meg mi ez, túl fáradt vagyok hozzá. Visszaül, én pedig a vállára hajtom a fejemet, így kezdjük el nézni a filmet. Úgy 10 perc múlva változtatok a testhelyzetemen, még pedig a lábaimat az ölébe rakom, a derekát átölelem és a fejemet a mellkasára hajtom. Nem ellenkezik, sőt átkarolja a derekamat ő is és simogatni kezdi a hátamat. még inkább elálmosodok, és végül el is alszok.

Reggel álmosan nyitom ki a szemeimet, és rögtön el is mosolyodom, mert eszembe jut a tegnap este. Miután már kipislogtam az álmot a szememből feltűnik, hogy már nem a nappaliban vagyok. Gondolom Louis hozott fel, vagy nem tudom, alva jártam talán.
Megfordulok, mert kíváncsi vagyok Louis mellettem van-e. Csalódottan veszem észre, hogy nincs.. Kelletlenül ülök fel, majd kimászok az ágyból és lemegyek. Louis a konyhába sürög-forog.
- Jó reggelt. - köszönök.
- Jó reggelt szépség. - viszonozza a köszönést, majd egy puszit nyom a homlokomra. Szerintem a fejem búbjáig elpirultam, de nem vette észre, mert már vissza is fordult a pirítósokhoz. Leülök az asztalhoz és követem minden mozdulatát.
- Segítsek?
- Nem, köszönöm. Ülj csak nyugodtan, és folytasd a bámulásomat. - nevet.
- Haha. - mondom mosolyogva.
Pár perc múlva vajat, lekvárt és pirítóst tesz elém, teával. Aztán helyet foglal mellettem.
- Nem kellene kiszolgálnod. - mondom neki.
- De igen. Hercegnőkkel így bánunk. - mosolyog édesen, én pedig mindjárt elolvadok.
- Nem vagyok hercegnő. - rázom meg a fejemet.
- De igen, nekem az vagy.
Nem szólok semmit csak mosolygok és enni kezdek. Hallom a telefonomat csörögni a nappaliban.
- Istenem.. - sóhajtok fel. - Bocsi. Elrohanok a telefonomért és felkapom.
- Szia Chloe mizu?
- Szia. Otthon vagy?
- Még nem, de kb. egy fél óra, szóval indulj el aztán, majd ott találkozunk. Szerintem Anne már otthon van, menj be nyugodtan.
- Puszi.
Visszamegyek Louis-hoz és befejezem a reggelimet, miközben beszélgetünk a mai nap terveiről. Én vázolom neki, hogy ma valószínűleg Chloe-val leszek, neki pedig a stúdióba kell mennie közös megbeszélésre.
- Majd megemlítelek a menedzsernek. - szólal meg pár perc után.
- Engem? Miért? - kérdezem.
- A fantasztikus hangod miatt.
- Louis hagyd abba a bókolást! - nevetek. - Zavarba jövök tőle.
- Tudom, és olyan édes. - mosolyog rám.

Elmosogatunk és rendet teszünk egy kicsit a házban, hogy ne Daniellenek kelljen, ha már mi voltunk itt. Louis hazavisz a kocsijával, hogy ne kelljen buszoznom. Útközben énekelgetünk, majd megáll a házunk előtt.
- Köszönöm a tegnapi napot, és a mai reggelit.
- Bármikor hercegnő. - puszil homlokon.
- Majd beszélünk. - mondom, de már fél lábbal kint vagyok az autóból.
- Mindenképp. - bólint, én pedig becsukom a kocsi ajtót, aztán a ház felé sétálok. Az ajtóban még visszanézek és látom, hogy még nem indult el. Engem néz, elnevetem magam, mire ő is elmosolyodik. Intek egyet, aztán belépek az ajtón. Chloe már a kanapén ül.