19. fejezet

Nagyon köszönöm a 8000+os nézettséget és a komikat <3 love you guys*-*
..és elnézést a várakozásért, de belekezdtem egy új blogba, amit ide kattintva Fuck Distance elolvashatsz. :3
nem húzom az időt, 10 komment + egy kis türelem = 20. fejezet 
Nikii xx
Ui: Kitettem két szavazást ide jobb és bal oldalra, légyszíves szavazzatok! :)

Pár percig néma csend volt, nem szólaltunk meg, mert az elhangzottakon gondolkodtunk.
- Szerinted Louis rám gondolt? - szólalok meg hirtelen, és óvatosan Chloe-ra sandítok.
- Ezt csak ő tudhatja. - feleli.
- Megkérdezzem tőle?
- Semmiképp. Mi van, ha nem te vagy az?
- Jogos. - bólintok.
Aztán újra csend van, egészen addig, amíg meg nem szólal a telefonom. A kijelzőre pillantok, ahol Lou neve áll, ezért gyorsan felkapom.
- Sziaa. - szólok bele.
- Ma ráértek? - tér egyből a tárgyra.
- Chloe.. - bököm meg a barátnőmet. - Ráérünk ma?
- Persze. - csillan fel a szeme.
- Igen. - továbbítom a választ Lounak.
- Okés.. Akkor kb. olyan 15 perc múlva nálatok leszünk. - mondja.
- Chloe-nal vagyunk most.
- Akkor oda megyünk. Puszi. - aztán lerakja.
Chloe nagy szemekkel néz rám.
- Van 15 perced. - nézek vissza rá, mire ő felpattan és őrült tempóban öltözni kezd meg sminkelni. - Egyébként Louis-ék tudják hol laksz?
- Nem hiszem. - válaszolja a fejét rázva, aztán eltűnik a szekrényében.
- Akkor mégis, hogy a... - kezdem, de csörög a telefonom. - Csak nem nem tudod hol lakik Chloe? - kérdezem pimaszul a telefonba.
- Hát, ami azt illeti, tényleg nem tudom.. - nevet fel.
Lediktálom a címet, aztán elköszönünk megint. A tükörhöz lépek, hogy megnézzem nincs-e elkenődve a sminkem, vagy nem áll-e úgy a hajam, mint, aki most jött egy gyors menetről. Szerencsére ugyanúgy nézek ki, mint, amikor eljöttem otthonról. Chloe-ra nézek, aki egy szál fehérneműben áll és két egyforma pólót tart a kezében, csak éppenséggel más a színe.
- Szerinted? - néz rám szinte kétségbeesve.
- Chloe.. Először döntsd el mit veszel fel alulra, aztán válaszd ki, hogy melyik póló megy jobban hozzá. - mosolygok.
- Oké-oké. - bólogat hevesen, aztán az összehajtogatott nadrágok közül kiveszi a legalsót, ami egy farmer rövidnadrág és magára kapja, majd kiválasztja hozzá a kék felsőt és nagy páva tollas fülbevalókat rak a fülébe. Érdekes, hogy a haját és a sminkjét előbb csinálja meg, és csak utána öltözik. Nálam ez fordítva van.

Éppen a balerina cipőjének a másik párját keresi, amikor dudálnak kint. Én sürgetően Chloe-ra pillantok, aki fel-le szaladgál fél pár cipővel a lábán. Még egyszer megnézem magam a tükörben és rakok egy kis szájfényt a számra, - mióta használok én szájfényt ?! - amikor a tükörből meglátom drága barátnőm cipőjét az éjjeliszekrénye mellett. Odaugrom és kiveszem onnan, majd Chloe-nak dobom, és sikeresen fejbe találom vele. Kapok egy csúnya nézést, aztán lesietünk a srácokhoz.
Két kocsi áll a ház előtt, az egyik vezetőülésén Louis a másikén pedig Harry ül. Harry autójában ül Zayn és Liam, a másikban pedig Louis és Niall. Szóval én az utóbbiba szálltam, Chloe pedig Harryékhez.
- Sziasztok srácok. - csusszanok be a hátsóülésre és középre ülök, hogy tudjak velük beszélgetni. Egy-egy puszit nyomok az arcukra - köszönésképpen.
- Mi újság veletek? - érdeklődök.
- Semmi különös. - vonja meg a vállát Niall. - Néztétek az interjút?
- Aha, persze. - mosolygok, és közben zakatol az agyam.
- Az a nő, majdnem megerőszakolta Harryt, amint leálltak a kamerák. - nevet fel Niall.
- Jézusom. - rázom meg a fejem. - Nem csoda.. Ki ne akarná megerőszakolni?
Niall felvont szemöldökkel és pimaszul mosolyog rám.
- Mármint izé.. Jajj. Én nem! - tiltakozom, és érzem, hogy elpirulok.
- Óó, persze-persze. tudom, amit tudok. - kacsint rám.
- Váltsunk témát. - morgom az orrom alatt.
Louis vigyorogva néz rám a visszapillantó tükörből.
- Na és hogy tetszett az interjú amúgy? - kérdezi.
- Most ezt miért kell?! - gondolom magamba. - Ööö. Jó volt. - nyögöm ki. Niall pedig felnevet. - Ne nevess Horan. - fenyegetem az ujjammal.
- Értettem. - mondja, és próbál komoly maradni, de a szája sarkában mosoly bujkál.
- Egyébként hova megyünk? - kérdezem, hogy valami normális téma legyen, meg hát azért érdekelt is, hogy hova visznek.
- Elrabolunk titeket. - feleli Lou komoly arccal.
- Okés. - egyezek bele.
- Csak így simán? - kérdezi.
- Elrabol a One Direction.. Ki az, aki ellenkezne?! - nevetek.
- Jogos. - bólogat mosolyogva Niall, aztán Louis leparkol és leállítja a motort. Kinézek az ablakon és meglátom a Nando's feliratot.
- Várj kitalálom! Niall éhes? - nevetek.
- Nem csak Niall, kivételesen. - helyesbít Louis, aztán kiszáll az autóból és hátra sétál, majd kinyitja nekem is.
- Milyen udvarias. - mosolygok rá. Megkerüljük az autót, majd megállunk és várjuk, hogy Niall kiszálljon, de nem mozdul. Louis oda megy és kinyitja az ajtót.
- Nem jössz?! - kérdezi, mire Niall kipattan.
- De csak vártam, hogy kinyisd az ajtót, köszi. - kezd el nevetni.
- Idióta. - rázom meg a fejemet nevetve.
- Így szeretsz. - veti át a karját a vállamon nevetve.
- Bemegyünk még ma?! Éhen halok. - türelmetlenkedik Harry.
- Őnagysága éhes. Siessünk. - súgom oda Niallnek, aki megint csak nevetni kezd.
Besétálunk az étterembe és leülünk egy asztalhoz. Egy pincérnő azonnal oda pattan hozzánk.
- Mit hozhatok? - kérdezi készségesen és az ember azt hinné, hogy tőlünk kérdezi, de kék szeme végig Lou-ra tapad.
Mindannyian lediktáljuk, hogy mit kérünk, és a pincérnő csak annyi időre veszi le a tekintetét Louis-ról, hogy lefirkálja mit kérünk. Már én érzem magam kellemetlenül miatta.
- Mindjárt hozom a rendeléseket. - kacsint rá Louis-ra.
- Mintha egy kicsit tetszenél a pincérnőnek Louis. - röhög Harry.
- Tényleg?! Észre sem vettem. - nevet vele Louis, és a hangja csöpög a szarkazmustól.
- Kérd el a számát. - biztatja Harry, én pedig valamiért kényelmetlenül érzem magam.
- Mégis minek? - vonja össze a szemöldökét Louis.
- Nézz már rá. - biccent a fejével a pincérnő felé, aki tőlünk hárommal lévő asztalnál veszi fel a rendelést, de, mintha érezni, hogy figyelik felpillant és elmosolyodik.
- Kihagyom. - rázza meg a fejét.
- Miért is? - kérdezi Harry.
- Mert.. - kezdi, aztán gyorsan rám pillant és elsüti a szemét. - Mert csak. Nem az én stílusom és kész. - rántja meg a vállát.
A pincérnő, mintegy végszóra visszaérkezik az italokkal, a téma pedig elterelődik és kellemesen beszélgetünk mindenféléről. De amikor 10 perc elteltével a pincérnő visszatér és kihozza a rendeléseket Louis nem pillant fel rá, mert éppen bele vagyunk merülve a beszélgetésbe. Pár perc múlva valami hideg borul az ölembe én pedig sikítva pattanok fel ugyanis az egy pohár ásványvíz landolt a nadrágomon.
- Jajj, elnézést. Elnézést! Ne haragudjon. - hadarja a nő, de én átlátok rajta, és látom, hogy belül mosolyog. Az egész rövidnadrágom átázott köszönhetően ennek a szerencsétlen nőnek.
- A francba. - sziszegem, ugyanis mindenki minket néz én meg ott állok vizes gatyában, mint egy szerencsétlen.
- Tényleg ne haragudjon! - kezdi ismét a színjátékot a nő.
- Hanyagoljuk oké?! - nézek rá, és, ha szemmel ölni lehetne...
- Én csak segíteni próbáltam. - néz rám megjátszott megszeppenéssel.
- Ó, igen? - kérdezek vissza gúnyosan.
- Sky. Nyugodj meg! - szól nekem Louis.
- Halál nyugodt vagyok. - mondom, aztán kiviharzok az étteremből.
Sietős léptekkel indulok hazafelé, amikor rájövök, hogy rohadt messze vagyok onnan. Éppen egy taxist próbálok leinteni, a táskámmal pedig a nagy foltot takarom, amikor Louis jön ki a Nando's-ból és körbekémlel, aztán megpillant.
- Sky! - kiáltja, majd felém kocog. - Gyere haza viszlek.
Nem szólok semmit csak morcosan követem az autóig. Kinyitja nekem az ajtót, én pedig bemászok, megkerüli az ajtót és ő is beszáll. Én nem szólalok meg csak duzzogva ülök az anyósülésen egészen hazáig.
- Naaaa. Ne hisztizz már. - vet rám egy kedves mosolyt, az egyik piros lámpánál.
- Nem hisztizek. - jelentem ki.
- Persze, nekem meg nincs kék szemem. - kuncog aranyosan, és belőlem is sikerül kicsalnia egy mosolyt. - Na legalább egy mosolyt sikerült elérnem. . mondja, aztán elindulunk. Az út további részében nem beszélgetünk, de már nem olyan fagyos a hangulat és én is kezdek felolvadni. Louis, csak akkor szólal meg, amikor leparkol a házunk előtt.
- Sajnálom, ami a Nando's-ba történt.
- Nem a te hibád. - mondom.
- Tudom, csak.. Na mindegy. - mosolyog.
- Szia Louis. - köszönök el tőle, aztán odahajolok és három puszit adok neki.
- Szia. - köszön vissza, majd kiszállok az autóból és bemegyek a házba.