15. fejezet

Fantasztikusak vagytok c': 16 megjegyzés *-*
Azt hittem, hogy a 10 is nehezen fog összejönni, de tévedtem :)
Nagyon köszönöm <3

Egyébként egy kérdés; Nagyon zavarna titeket, ha mostantól jelen időben írnék ? Szerintem úgy sokkal jobb, mint így múlt időben. Légyszi válaszoljatok erre kommentben !

10 megjegyzés és következő :3


Reggel arra ébredtem, hogy Louis mocorog mellettem, és, hogy a kezei körém fonódva átkarolnak. Megfordultam és éppen akkor nyitotta ki a szemeit. Álmosan nézett le rám és hihetetlen aranyos volt.
- Jó reggelt. - suttogtam.
- Neked is. - nyögte és ő is szembe fordult velem.
- Hogy aludtál ? - mosolyogtam rá.
- Így, hogy itt voltál jól. - mosolygott vissza, én viszont eléggé zavarba jöttem. Nem tudtam eldönteni, hogy viccelt-e vagy nem, így közelebb húzódtam hozzá és a fejemet a mellkasába fúrtam. Átölelt és pár perc múlva újra visszaaludtunk.

[...]

- KELJETEK FEL ! - kiabált Harry a szoba közepén állva. Mi egyből felültünk és a szemünkből kipattant az álom.
- Mi a franc van haver normális vagy?! - kezdett el kiabálni Louis is.
- Harry azt mondtam nézd meg, hogy ébren vannak-e nem azt, hogy keltsd fel őket. - jött be Liam.
- Ja, hát lehet, hogy félreértelmeztem. - rántotta meg a vállát egy ártatlan mosoly kíséretében Harry.
- Na húzzatok ki. - mondta Louis.
- Nyugi, nyugi. Megyünk már. - válaszolta Liam és kiindult. Harry egy pár pillanatig úgy nézett a szemembe, hogy még azt is megbántam, amit nem csináltam. Nem értettem mi baja, hiszen nem történt semmi Louis-val. Persze ő ezt nem tudhatja.
- Harry. - kiáltott vissza Liam.
- Megyek már. - mondta aztán kiment a szobából.
Louis visszadőlt az ágyba, de én csak bámultam magam elé. Pár perc múlva Louis kezét éreztem a hátamon. - Mi a baj ? - kérdezte.
- Semmi.. - hazudtam.
- Nekem elmondhatod. - mondta és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek.
- Csak nem értem Harryt.. - ráztam meg a fejemet.
- Haha. - kacagott fel. - Őt senki sem érti. Néha még saját maga sem. - mosolygott rám kedvesen.
- De te igen. - néztem rá komolyan.
- Általában igen, megértjük egymást.
Hirtelen indulattól fogva megöleltem Louist, aki meglepődött, de rögtön magához húzott még jobban és visszaölelt. Ott ültem az ölében és a fejem a mellkasán pihent. Simogatta a hátamat, én pedig hallgattam a szívverését. Tetszett ez a nyugalom, ez a béke. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültünk ilyen közel egymáshoz Louis-val egy nap alatt.. Ez nem vall rám, bár az utóbbi időben sokat változtam hála Chloe-nak és a srácoknak. Gondolkodásomat egy puha csók szakította meg, amit a homlokomra kaptam. Louis-ra mosolyogtam, aki visszamosolygott rám.
- Lemegyünk ? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam és kimásztam az öléből.
Leballagtunk a konyhába, ahol Harry, Niall és Liam reggelizett.
- Jó reggelt. - köszönt bájosan mosolyogva Harry.
- Kösz Harry, meg volt. - morogta Louis. - Addig, amíg be nem jöttél a szobába és kezdtél el üvöltözni.
Harry nem válaszolt semmit, csak mosolygott és a teáját iszogatta.
- Hogy aludtatok ? - ültem le melléjük mosolyogva.
- Biztos nem jobban, mint ti.. - morgott az orra alatt Niall.
- Mi van ? - kérdeztem vissza összevont szemöldökkel.
- Semmi. - rázta meg a fejét.
- Liam hogy aludtál ? - fordultam felé, hátha valakivel lehet értelmesen beszélgetni.
- Hát elég jól, bár én nem ittam, de mindig jól alszok. - felelte, aztán harapott egyet a szendvicséből. - Te ? - érdeklődött. - Illetve ti ? - mosolygott pimaszul és a szemöldökét vonogatta.
- Na de Liam! - nevettem. - Nem történt semmi olyan. - ráztam meg a fejemet. - Egyébként meg jól aludtunk mi is. Mármint én mindenképp. Louis ? - néztem rá.
- Én is. - mosolygott, aztán egy puszit nyomott az arcomra és elém tett két szendvicset.
- Köszönöm, de nem eszek ilyeneket reggelire. - magyarázom kínosan.
- Miért ? - néz rám furcsán Louis.
- Azért, mert fogyókúrázik. - válaszolja Niall helyettem.
- Pontosan. - helyeslem.
- Hülyeség. - vágja rá Lou. - Egyél. Most ! - utasít.
- Felejtsd el. Túl sok kalória ez reggelre.
- Oké, akkor csak az egyiket edd meg.
- Esetleg csak egy felet ? Vagy nincs itthon joghurtotok ?
- Nem, és nincs. Edd meg !
- Oké. - adom fel egy sóhajtás kíséretében és neki látok enni. Mindenki engem néz, ahogyan rágok és ez zavarba hoz. - Nyugalom. Nem fogok eldugni a szendvicset a zsebembe, se semmi ilyesmi úgyhogy nem kell ilyen szemekkel nézni rám. - magyarázom két falat között. Megettem végül másfél szendvicset és Lo felé fordultam.
- Most boldog vagy ?
- Igen. - mosolygott.
- Szuper. - röhögtem el magam. - Megyek és átöltözök. - jelentem be.
- Segítsek ? - húzogatta a szemöldökét Niall.
- Nem, köszi. Már 4 éves korom óta egyedül öltözök. - nevetek, aztán kimegyek a konyhából.
- Azért szólj, ha kell segítség. - kiált utánam a szőkeség.

*Liam szemszöge*
Miután Sky felment kérdőn néztem a három fiúra.
- Mi van ? - kérdezték kórusba.
- Nagyon jól tudjátok ti is. - válaszolom komolyan. Hárman három felé kezdenek el nézelődni. - Ne tegyétek a hülyét. Te - nézek Louisra - vele aludtál és puszilgatod, meg mosolyogsz jobbra-balra. Ti pedig - nézek Niallra és Harryre - reggel óta úgy néztek Louis-ra, mint, akit megtudnátok ölni. Még a vak is látja, hogy mindhárman szeretitek Sky-t. Nem csinálhatjátok ezt vele..Sem a bandával ! Gondoljatok bele, hogyha egyikőtök összejön vele akkor minden reggelünk így fog telni, hogy gyilkos szemekkel néztek egymásra ? Ennek véget kell vetni.
- Ó, tényleg ?! - kérdezte gúnyosan Harry. - Esetleg szóljak az érzéseimnek, hogy szeressenek mást csak, mert te így látod jónak ?
- Nem tudom miért vagy te felháborodva. Pont te, aki utálta Sky-t.
- Én.. Én nem utáltam. - mondta.
- Harry legalább magadnak ne hazudj. Mi ez a hirtelen szerelembe esés ?
- Nem tudsz te semmit Liam. - válaszolta és kirohant a konyhából.

*Chloe szemszöge*
Már egy jó ideje fent voltam és néztem, ahogyan Zayn alszik, amikor végre kinyitotta a gyönyörű szemeit és amint meglátta, hogy ébren vagyok egy csókot nyomott a számra.
- Jó reggelt szépségem. - mondta rekedtes hangon.
- Neked is. - mosolyogtam.
- Jól aludtál? - kérdezte.
- Veled aludtam, szóval csak jól aludhattam.
- Édes. - mondta.
- Mikor mondjuk el a többieknek, hogy tudod.. - kérdeztem meg.
- Hogy együtt vagyunk ? - fejezte be a mondatomat.
- Igen. - bólintottam.
- Nem tudom.. - felelte.
- Értem. - másztam ki az ágyból és elkezdtem öltözni.
- Hova mész ?- ült fel az ágyban és értetlenül meredt rám.
- Haza.
- Miért ?
- Hogy eltudj azon gondolkodni, hogy kellek-e egyáltalán neked. Miért nem mondjuk el? Szégyellsz vagy mi a franc van? Gondolkodj el a dolgokon Zayn, mert ez nekem rosszul esik! Én szeretlek, de ilyenkor úgy érzem, hogy te nem. - magyaráztam és már könnyek gördültek le az arcomon. Megfogtam a cuccaimat, és kimentem a szobából. Bementem a közös fürdőbe és gyorsan átöltöztem. Nem jött utánam, de lehet, hogy jobb is volt.. Lementem a lépcsőn és köszönés nélkül mentem el, majd hazafelé vettem az irányt. Bedugtam a fülhallgatómat a fülembe és sétáltam..

*Sky szemszöge*
Gyorsan felöltöztem nehogy valamelyik fiú meggondolja magát és utánam jöjjön valamiért. Éppen kész lettem, amikor kaptam egy SMS-t Chloétól.

Bocsi Sky, de én már haza fele megyek. Összevesztünk Zaynnel egy kicsit. Majd beszélünk. Puszi. xx.

Írtam neki vissza aztán lementem a srácokhoz, hogy én is elköszönjek.
- Muszáj menned ? - kérdezte Louis.
- Igen. Anne is biztosan vár már. - feleltem és megöleltem, aztán három puszit adtam neki. Majd Harryvel, Niallel és Liammel is ugyanígy tettem.
- Ne vigyelek haza ? - kérdezte Harry.
- De azt megköszönném. - mosolyogtam.
Felkapta gyorsan a cipőjét és beültünk a kocsiba. A hazafele úton nem beszélgettünk, csak hallgattuk a zenét, ami a rádióból szólt. A házunk előtt Harry megállt és leállította a motort is.
- Kérdezhetek valamit ? - szólalt meg hirtelen.
- Persze. - néztem rá kíváncsian.
- Őszintén fogsz válaszolni?
- Abszolút. - bólogattam.
- Mi történt az este közted és Louis között?
- Semmi.
- Biztos ? - kérdezi óvatosan.
- Igen. - felelem.
- Oké.
- Szia Harry. - köszöntem el és felé hajoltam, hogy egy puszit adjak az arcára, de ő felém fordult és így a szájára sikerült, amiből végül csók lett.
- Ezt mire véljem ? - kérdeztem, amikor ajkain szétváltak.
- Magam sem tudom. Felejtsd el. - mondta,
- De..
- Nincs de. - felelte, én pedig kiszálltam a kocsiból egyenesen be a házba.