3. fejezet

Hello mindenki ! :)
500 oldalmegjelenítés *-*
Meghoztam az új fejezetet, és mivel az előző részhez 9 komment jött, - amit nagyon köszönök - ezért minimum 6 kommenttől fog mostantól jönni az új fejezet ! :) Enyhe csúszásokkal, de legalább izgultok, hogy mi fog történni :D
Köszönöm, akik eddig olvasták és kommenteltek. <3
Hope You Like It ! 

Reggel felébredtem, majd a szokásos tevékenységek után - mint pl. mosakodás, fogmosás - lementem reggelizni. Anne már a konyhában csinálta a rántottát magának, nekem pedig cézár salátát.
- Jó reggelt. - köszönt mosolygósan. Nem értem, hogy tud mindig mosolyogni.. Morogtam neki valami 'neked is' félét, majd kivettem a narancslét a hűtőből és fogtam egy poharat, aztán az asztalhoz sétáltam és lehuppantam.
- Mi a terved mára ? - kérdezte Anne, majd letette elém a tányért én meg, mint valami cápa vetettem rá magam.
- Hát.. Ülök és lélegzek. - feleltem neki két falat között.
- Oké Morgó, és ezen kívül ? - nevetett. Mindig ezt csinálja, kinevet a reggeli morcosságom miatt.
- Szerintem semmit. - ezt már teli szájjal mondtam.
- Veled se mennék étterembe. - nézett az éppen a számból kihulló falatra.
- Most méééé' mondod ? Tök normálisan kajálok. - mondtam neki teli szájjal.
- Azt látom. - kacagott, én pedig csatlakoztam hozzá.
Anne az egyetlen ember, aki meg tud nevettetni, és az egyetlen olyan ember, akivel nevetek is. Mesélhetsz nekem bármilyen viccet, nem fogok rajta nevetni. Ez vagyok én.
Miután röhögőgörcsök közepette, de megettük a reggelit elmosogattam. Mikor végeztem Anne jött be a konyhába és szólt, hogy elmegy, mert behívták az irodába. Ő ilyen modellügynökségnél dolgozik. Nem, mint modell, hanem, mint sminkes. Így újra egyedül maradtam, szóval felmentem a szobámba egy kis rágcsával és bekapcsoltam a laptopomat.
Beléptem Twitterre és megnéztem az eseményeket.

Cloe ^^ @Clotheunikorn
@StarontheSky Miújság csajszi ? :)

Ezen kívül semmi említésre méltó nem történt - gondoltam én.
Írtam Cloenak egy privátot, hogy éppen halálosan unatkozom. Ez egyébként nem volt igaz, mert szeretem a semmittevést, de mindegy.
Elküldtem az üzenetet és akkor láttam, hogy Niall is írt nekem.

Szia Sky ! Sajnos nem téged választottunk be a bandába, pedig szerintem fantasztikus hangod van és ügyesen gitározol. Nem szoktam hazudni, de gondolom ezt sem hiszed el, mivel nem ismersz. Bár ezen változtathatunk. :)

Elolvastam az üzenetet és szótlanul bámultam a képernyőre. Egy újabb kudarc.. Remek.

Szia Niall. Oké. Ne vedd sértésnek, de amúgy sem akartam a bandátokban játszani, mivel nem szeretem a zenéteket. Köszönöm, hogy írtál. :)

Ezt írtam, hiszen nehogy már azt higgye, hogy, majd a One Direction miatt fogok sírni. Pedig így volt.. Ha nem is sírtam, de rosszul esett. Jó, persze.. Tudom, hogy nem akartam bekerülni, de azért mégis csak jó lett volna.
Bekapcsoltam egy kis zenét, most éppen Hollywood Undeadhoz volt kedvem, szóval azt.
Bólogattam a zene ütemére és közben chipset ettem, amikor megszólalt a telefonom. Számomra ismeretlen számot jelzett ki, de még is felvettem.
- Háló ? - szóltam bele kíváncsian.
- Uhm. Szia Sky. Niall vagyok. - hallottam a vonal másik végéről az aranyos kis ír akcentust.
- Hello. - szóltam bele meglepetten, majd egyikünk se tudta mit mondjon. Végül egyszerre szólaltunk meg és elkezdtünk kuncogni.
- Mond te. - mondtam Niallnek.
- Nem, Te mond. - felelte nekem.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy miért hívtál.
- Oh, ez vicces. Én meg épp azt akartam kinyögni végre. - nevetett megint. - Csak azt akartam megkérdezni, hogy miért nem szereted a bandánkat ?
- Niall. - kezdtem nyugodtan. - Én nem a titeket nem szeretlek, hanem a zenéteket.
- Szóval minket szeretsz ? - újra felnevetett, én pedig szintén kuncogtam. Hát ez hihetetlen, ez a srác 5 perc alatt kétszer nevettetett meg.
- Ezt sem mondtam.
- Aaaaaj. - nyafogott.
- Hééé ! Nem is ismerlek titeket. - közöltem vele a szimpla tényt.
- Már írtam, hogy ezen változtathatunk.
- Majd meglátjuk. - mondtam neki. Nehogy azt higgye már, hogy egyből a karjaiba borulok.
- Mi ? Ez meg milyen válasz ? - kérdezte, de nem tudtam válaszolni, mert elköszönt. - Ne haragudj, de épp próbán vagyunk és csak 10 perc szünetet kaptunk. Majd még hívlak, ha nem baj. - félénken mondta, mintha leüvölteném a fejét.
- Rendben. Szia. - válaszoltam neki, majd kinyomtam a telefont.
Bámultam magam elé pár percig és gondolkoztam, amikor megint csörgött a telefonom.
- Háló ? - kaptam fel.
- Sziiiiiiaaaaaaaa. - hallottam Cloe hangját.
- Szia.
- Mit csinálsz? - ahogy ezt kérdezte valamiért olyan gondolatom támadt, hogy terve van velem.
- Ülök. Izgalmas mi ?
- Borzasztóan. Szóval akkor ráérsz. - jelentette ki. Miből következtette ezt vajon ?
- Aha. - nyögtem neki.
- Oké. Akkor gyere át ! Légysziiiiii. - húzta el az i betűt.
- Gyere te. - mondtam.
- Okéé. Címed ? - egyezett bele.
Lediktáltam neki a címet, majd boldogan közölte, hogy itt lakik nem messze.

15 perc múlva már itt is volt. Az egész napot Cloe-val töltöttem, énekeltünk, gitároztunk meg hülyéskedtünk. Csináltunk pár képet is egymásról, meg egy közöset, de az nem sikerült jól, de mivel első közös képünk, ezért megtartottuk, csak megbeszéltük, hogy nem publikus. Elég sokat nevettem, ami, azért ritka. Talán Cloe végre betölti a Legjobb Barátnő szerepét az életembe ?